Molnár Vilmosnak az Afrika című írásáért, szeretettel
Székelyföldön sok a székely, kevés a föld. Akiét viszik, aszerint sok. Aki viszi, aszerint kevés. Székelyföldön, ha székely vagy, kelj föl! Szé-kelj-föl-d.
Székelyföldön kimész a hegyre, s örvendezel. Minél magasabb, annál hegyesebb.
Székelyföldről ha eljössz, mindegyre hazamész. Hív a haza, persze lóf...t, csak te hiszed, de azért mégis. Székelyek, székely, székely. Kemény, okos legény, odabasz, ha mutrázol neki.
Székelyföldön karcosabb az ital, csípősebb a levegő. Megterem már ott is az asztma pedig. Meg a szénanátha. A székely összefog, ha úri kedve, s széthúz, ha úri kedve.
Székelyföldön ízesebb a szó, odafut minden nosztalgiázni akaró anyabaszó.
Székelyföldön, ha sokan vagy, harsan a himnusz, harsan a nóta. Nem is tudod, sírtál-e jót a múltkori óta.
Székelyföldön keményebb az agyag, s koponyádban keményebb az agyad. Egy székely százzal is, egy székely leány ezerrel is.
Székelyföld már nem lesz, ami volt, de nem is az, aminek hittük.
Székelyföldön tucc-tucc, és még egyszer tucc-tucc. Szünet, aztán csillagoség, merrevana.
Székelyföldön füttyel hívod a léánkát a blokk elé, s akinek nem tetszik, megy kocsit szerelni a garázsba. Székely ember BMW-vel, székely ember Audival, székely ember Daciával.
Székelyföldön tréningnadrág, lila öltöny, zöld zakó, csizma.
Székelyföldön mégis méltóság, büszkeség, hety-. Székely ember, ha leveszi a kalapját, de már nincs neki. Székely ember, ha előveszi a bicsakját, de már nincs neki.
Székelyföld, ha megpöki a szabadságát, de már nincs neki.
Székelyföldön édes a hagyma és hersenősebb a paprika. Székely ember a jég hátán is, ami nem vall okos stratégiára a globális felmelegedés korába’.
Székelyföldön, aki szaval, székely ruhát visel, vagy az anyja istenit.
Székelyföldön törik az idegen nyelv, de nem enged. A diftongusok viszont fájinul szólnak.
Székelyföldön törik a fenyő, de a fű lehajlik a szélben, és megmarad, fiam.
Székelyföldön kevés a nád, vajon az mit csinál.
Székelyföldön mindenki meg tudja rakni a szekeret, de csak kevesek érnek haza leborulás nélkül.
Székelyföldön beborul az ég, leborul a szivarvég.
Székelyföldön ott szívsz, ahol kedved tartja.
Székelyföldön sok ember földjének van martja. Akinek nincs, az az elmartja. De neki is van annyi, amennyi. A székely irgalmatlan, mert ilyenné faragta az élet. A székely esze csavarosan jár, mert muszáj. Azért van, hogy valahol otthon. Azért van, hogy valahol boldog. Ha székelyekről írsz, igyekezz kerülni a kopott toposzokat és nyilvánvalóságokat.
Székelyföldről a vendégmunkás, vendégmunkásról a Székelyföld.
Székelyföldet vendégmunkásáról. Székely ember híresen vendégszeret, s olcsón is, gyönyörtől nyöszörög a pannon puma.
Székelyföld unióról csacsog és szabadegyetemez. Csúf nagy orosz bakák sok szép székely leányt. Csúf nagy magyar hivatalnokok sok szegény székely embert. Székely ember pedig Ceauşescu alatt is. Ceauşescu alatt se. Székely ember gyakorlatias, és két fogpiszkálóból is rádiót, ha el nem bassza.
Székelyföld kezdi megszeretni a műanyagot. Székely asszony otthon erélyes, vendégségben kedélyes. Székely ember otthon morózus, vendégségben porózus. Székely ember vendégségben kiegészíti magát, itallal. Kolozsváron még összetart, Pesten már nem. Székely ember elviseli, ha leereszkednek hozzá, s gondol, amit gondol közben. Székely ember s a hagyomány s a nagyapák tisztelete. A székely ember öregnek hívja az öreget, gyermeknek a legényt, s fehérnépnek a fehérnépet, mert abból harag még soha nem lett. Kicsi vándorszékely folytathatná még, de minek?
Az a Székelyföld, ahol egy irodalmi lapot úgy hívnak, hogy Székelyföld – sosincs elveszve.
