A pezsgős dugók repkedtek, a konfettik záporoztak, a tűzijátékok ropogtak, Lewis Hamilton és a Mercedes is megvédte világbajnoki címét – a 2015-ös év pedig búcsút intett nekünk. Forma–1-es szemszögből talán volt már a mostaninál emlékezetesebb és jobb szezon is, de azért így is akad bőven, amire érdemes visszatekinteni.
15 autó rajtolt Ausztráliában
A sportág már az év legelső versenyén kapott egy mélyütést, mintegy jelezve, távolról sincs minden rendben az F1-gyel. A melbourne-i idénynyitón a csődtől megmenekült Manor két éppen csak elkészült autója egy pillanatot sem töltött a pályán – rámutatva ezzel, mekkora pénzügyi válságban van a mezőny második fele az új motorformula bevezetése és az igazságtalan pénzelosztások miatt.
Aztán jöttek az újabb csapások: a rajtrácsra menet Kevin Magnussen, majd Danyiil Kvjat McLarenje, illetve Red Bullja is lerobbant, ami pedig a két csapat és motorpartnerük egész éves szenvedését vetítette előre, s egyúttal igazolta, a szigorú tesztkorlátozások, a fejlesztés terén bevezetett megkötések, a szabályok túlbonyolítottsága ugyancsak rossz hatással van a királykategóriára. Mindezek tetejébe Valtteri Bottas hátsérülés miatt lépett vissza a versenytől, így az évet mindössze 15 autóval rajtoltatták el. Ilyen keveset az 1960-as évek óta egyszer láthatott az F1 közönsége: a botrányos 2005-ös Amerikai Nagydíjon, melyet a Michelin-csapatok bojkottáltak.
Mexikói lelkesedés
Csökkenő népszerűség, foghíjas lelátók, állandó kritikák és negatív hangulat – az utóbbi két évben állandó témát jelentett a Forma–1 válsága, a királykategóriát 1992 óta először vendégül látó Mexikóban viszont mindezt pár napra mégis elfeledhettük kicsit. Ugyan nem a teljesen átépített pályán rendezték meg 2015 legizgalmasabb, legfordulatosabb versenyét, a hangulat mégis mindenkit magával ragadott.
A versenyzők nem is győzték dicsérni a felrobbanó stadionrészt, a különleges dobogót, a szenvedélyes mexikói rajongókat, a szervezést. És bár tény, hogy az újdonság ereje sok mindent megszépíthet, e pozitív hangulat mégis rendkívül tanulságos volt. Bizonyította, hogy a megtépázott hírnevű sportágban még mindig óriási erő lakozik, csak meg kéne tanulni azt gyakrabban a felszínre hozni. A versenyzők őszinte lelkesedése, nyilatkozatai azt is jelezték, az F1 színvonalát annak „lelkiállapota”, s nem csupán a futamok eseményei határozzák meg – azon pedig legkönnyebben a nézők javíthatnak, akik rendkívül hálásak tudnak lenni már a legkisebb gesztusokért is. Talán érdemes lenne kicsit jobban figyelni rájuk...
A Magyar Nagydíj volt a legjobb
Már harminc éve látogat a királykategória Magyarországra. A magyar közönséget igencsak szeretheti a sors, mivel a 2014-es fordulatos futam után idén újra kiváló versenyt kaptak tőle ajándékba. Olyannyira, hogy a Forma–1 hivatalos oldala által kiírt szavazáson a szurkolók a hungaroringit választották meg az év legjobb versenyének. A hétvége során ráadásul a résztvevők is csak dicsérni tudták a nagydíjat és a pályát. Kell ennél nagyobb elismerés?
A 30. verseny valóban emlékezetesre sikerült: Lewis Hamilton itt futotta szezonja talán leggyengébb versenyét (azóta már azt is elárulta, minek köszönhetően esett szét), a remekül rajtoló Sebastian Vettel itt szerezte meg szezonbeli második győzelmét a Ferrarival; az év elején már temetett Red Bull mindkét versenyzőjével dobogóra állhatott; Max Verstappen eddigi legjobb eredményét szállította; Fernando Alonso pedig az 5. helyre kormányozta be McLarenjét. S mindeközben igazi érzelmi hullámvasút is volt a nagydíjhétvége – mert ez volt az első, amelyet Jules Bianchi halála óta rendeztek. A gyász, az emlékezés pedig megmutatta a résztvevők egy másik, valóságosabb, emberibb arcát is, mely egyben a szurkolókhoz is újra közelebb hozta őket.
Büntetés büntetés hátán a McLarennél
Fennállása leggyengébb szezonján van túl a McLaren. A csapat versenyzői egész évben csak szenvedtek a Honda-motor gyengesége, valamint autójuk megbízhatatlansága miatt. Ausztriában még furcsának tűnt, amikor Fernando Alonsót és Jenson Buttont 25 rajthelyes büntetésekkel sújtották – miután később jöttek a 40–50 helyes hátrasorolások, már fel sem kaptuk a fejünket.
A két bajnok az idény során összesen 345 rajthelyes büntetést könyvelt el. Mindez egyfelől komoly kritika a McLaren irányában – másfelől viszont legalább akkora az FIA számára is. A motorcsere kapcsán osztott büntetésekről rendelkező szabály visszásságai az említett spierlbergi hétvégén domborodtak ki leginkább, ahol a le nem töltött büntetéseket vasárnap még időbüntetésekre is átváltották. Öröm az ürömben, hogy a szövetség ezt követően legalább belátta, ha nem lép, sportága válik nevetség tárgyává, így év közben legalább az utóbbi átváltott büntetéseket eltörölte.
A McLarennek a többi megmaradt – ez pedig számukra sem csinált valami jó reklámot.
Verstappen elismerései
Három díjat is besöpört az FIA év végi díjátadó gáláján a Toro Rosso újonc versenyzője. Szó sincs arról, hogy külön szurkoltunk volna neki egész évben, azt azonban nem nehéz belátni, hogy érkezése igencsak jót tett a sportágnak. Szükség van ugyanis a hozzá hasonló határozott és magabiztos ifjakra – és nemcsak rá, Carlos Sainzra, valamint a többi szerethető tehetségre is.
Mégpedig egyszerű okból. Az év közben elvégzett felmérésekből kiderült, a szurkolóknak továbbra is a mezőny öregei a nagy kedvencei. Közeledik azonban az idő, amikor az F1 akár többüket is elveszítheti – azaz szükség van az utánpótlásra, olyan emberekre, akik képesek lehetnek betölteni a Kimi Räikkönen, Jenson Button, Felipe Massa vagy éppen Fernando Alonso által majdan hagyott űrt a szurkolók szívében. S akik tudnak újbóli lendületet adni a sportágnak.
