– Milyen évet zárt a Shoto Team? Hány versenyen vettetek részt 2015-ben? Elégedett vagy?
– Azt hiszem, 2015-ben tizennégy versenyen vettünk részt, és kijelenthetem, hogy jobb évet zártunk, mint 2014-ben. Voltunk Európa-bajnokságon, ahol érmeket is szereztünk, illetve több országos bajnokunk is van felnőtt kategóriában, illetve gyerek korosztályokban.
– Kovászna megye legjobb tíz sportolója közül négy a te klubodból került ki. Ez nagyon jó eredmény. Számítottál rá?
– Számítottunk rá, mert tudtuk, hogy körülbelül ki hány pontot ér el, sőt, akár még hat sportolónk is Kovászna megye legjobbjai között lehetett volna, ha külön díjazzák az olimpiai és a nem olimpiai sportágakat.
– A sok érem közül melyiket tartod a legértékesebbnek, amelyet 2015-ben szereztek a sportolóid?
– Egyértelműen az Európa-bajnoki érmeket tartom a legértékesebbeknek, hiszen ezek a sportolók nagyot alakítottak Európa legjobbjaival szemben. Ha jól emlékszem, hat dobogós hellyel végeztünk a kontinensviadalon, ebből pedig három aranyérem.
– Mik a terveitek, céljaitok 2016-ra?
– Az elsődleges célunk mindenképp az, hogy legalább olyan sikeres évet zárjunk, mint tavaly. Emellett pedig több nemzetközi versenyen szeretnénk részt venni, értem ezalatt a Balkán- és Európa-bajnokságokat, illetve a különböző nemzetközi kupaviadalokat. Fontosnak tartom, hogy már az egészen kicsi gyerekek is eljussanak több nemzetközi megmérettetésre, hogy már most lássák, hogyan zajlanak magasabb szinten a versenyek. Idén is összejött egy nemzetközi kupa Miskolcon, de jövőre legalább három határon túli viadalon akarunk szerepelni.
– Véleményed szerint Romániában milyen irányba halad a karate?
– Szerintem most mindenképp pozi­tív irányba halad, már csak azért is, mert a Balkán-bajnokságon voltak dobogós helyezések. Ez már jó jel ahhoz képest, hogy pár éve hol állt ez a harcművészet.
– A sepsiszentgyörgyi karate milyen helyen áll az országban? Vannak válogatott karatékáitok?
– Büszkén kijelenthetem, hogy az első tízben benne vagyunk. Felnőtt versenyzőink mindig képesek felvenni a harcot a legjobbakkal. Ami a válogatottságot illeti, idén két felnőtt sportolónk is a válogatott tagja volt. Válogatott versenyzőink száma minden évben változik, és erre jó példa, hogy tavalyelőtt négy karatekánk képviselte Romániát. Persze, ez függ a klub eredményeitől és a sérülésektől is.
– Milyen az együttműködésetek a helyi klubokkal?
– Nagyon jó az együttműködés köztünk, ha egyszer tehetjük, együtt megyünk versenyekre, valamint az edzőtáborokat is együtt bonyolítjuk le.
– Mit kellene tenni ahhoz, hogy még népszerűbb legyen ez a sportág?
– Az az igazság, hogy egyre népszerűbb a karate mind Sepsiszentgyörgyön, mind Romániában. A Shoto Team edzéseire sok gyerek és felnőtt jár, hiszen jelenleg 70 sportolónk van, illetve az sem elhanyagolható, hogy ilyen kisvárosban, mint Szentgyörgy, négy karateklub működik, és mindenhol sok a gyerek.
– Jelenleg még nem olimpiai sportág. Mennyi remény van rá, hogy az legyen?
– Sikerült kiharcolni, hogy olimpiai sportág legyen a karate, és a 2020-as nyári olimpiai játékokon már ez a harcművészet is képviselteti magát. Románia is jelen lesz majd a karatekáival, és remélem, hogy kemény munkával és kitartással szentgyörgyi versenyző is tagja lesz a válogatottnak a tokiói olimpián.
– A pénzügyi helyzeteket sikerül megoldani? Kaptok elég támogatást a versenyekhez?
– Eddig mindig sikerült összehozni a kiszállások biztosításához szükséges pénzösszeget, és reméljük, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Nehéz összegyűjteni a szükséges anyagiakat, de vannak még jó emberek Szentgyörgyön, akik támogatják ezt a sportágat.
– Ki az a tanítványod, akire nagyon büszke vagy, és a legtöbbet megértette abból, amit át akartál adni?
– Az az igazság, hogy három-négy ilyen tanítványom is van, akik már nagyjából tizenöt éve ott vannak mellettem, és megértették azt, amit át akartam adni, illetve ők is tovább tudják már adni a következő nemzedéknek.
– Érdekli a gyerekeket a karate? Könnyedén meg lehet győzni őket, hogy ezt a sportot űzzék?
– Könnyedén felkelti érdeklődésüket a karate. Általában azt mondom, jöjjenek be egy edzésre, és nézzék meg, miről van szó. Volt olyan is, hogy nagyon megtetszett neki, lerúgta a cipőt a lábáról, és ott helyben kipróbálta a többi gyerekkel.
– A klubnál milyen arányban oszlanak meg a nemek? Érdekli a lányokat a karate?
– Büszkén kijelenthetem, hogy a hetven tanítványból huszonöt lány. Ez nagyon ritka, de a gyerek korosztályokban mindenhol van egy lányunk is, aki képviseli a klubot. A felnőttek között még nincs, de lassan haladnak felfelé, és majd felnőtt női karatekával is büszkélkedhetünk.
– Mit próbálsz átadni az edzéseken tanítványaidnak?
– Az ütések és rúgások helyes kivitelezése mellett fegyelemre is tanítjuk a gyerekeket. Fontos, hogy legyen önbizalmuk, és ez nemcsak a sport területére értendő, hanem az életben is. Megtanítjuk csapatban dolgozni őket, és emellett rávezetjük, hogyan küzdjenek az életben, ne adják fel, még akkor sem, ha nehéz. Azok a gyerekek, akik sportolnak, másképp viszonyulnak majd az életben sok mindenhez, megtanulnak küzdeni azért, ami fontos nekik, és minden területen jó eredményeket elérni. Két egyetemista tanítványom is van, akik a harcművészet mellett még jó tanulmányi eredményeket is produkálnak. Mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy egyszer a tanulás, aztán a karate, és utána jöhet a többi.
– Meghatározható különbség a harcművészet és a küzdősport között?
– A karate mindenképp harcművészet, hiszen ez nemcsak sport, hanem művészet is. Egy bizonyos életkor után abbahagyjuk a versenyzést, de ennek ellenére akár hatvan-hetven évesen is átöltözünk és edzünk, viszont ez egy küzdősportot űző emberről már nem mondható el, hiszen nem hiszem, hogy valaki hatvanévesen birkózna. Azt gondolom, a harcművészethez valójában az kell, hogy kelljen küzdeni, harcolni. Ha nincs cél, amiért küzdesz, szétesel. Ahhoz, hogy jól érezzék magukat az emberek a bőrükben – mert erre vannak kódolva –, kell hogy legyenek fizikai megpróbáltatások. Az visz tovább! Akkor lesz az az érzés, hogy megcsináltam! Ehhez kell olyan szakember, edző, aki tudja, mit lehet, mikor, hogyan és miért. Ez az edzők felelőssége, és ez hatalmas súly. Ismerni kell a tanítvány adottságait, határait, mert ez nagyon komoly dolog.
– Milyen példát követ a Shoto Team?
– Igyekszünk mindenhonnan összeszedni egy keveset. Mi, edzők is járunk edzőtáborokba, ahol a sportra és a szellemi tevékenységre egyaránt figyelnek az oktatók. Nagy szerencsénk van, mert a keleti országok nagy karatekái szívesen és elég gyakran ellátogatnak hozzánk, így mi is egyre komolyabb tudásra tehetünk szert. Mindenhonnan igyekszünk összeszedni a jót, és ezt a tudást akarjuk átadni a gyerekeknek.
– Te már felhagytál a versenyzéssel. Adott esetben még most is átöltözöl és edzel?
– Körülbelül nyolc éve hagytam fel a versenyzéssel. Hat éve indítottam útjára a Shoto Team karateklubot. A gyerekekkel mindig edzek, sőt, még néha azon kívül is. Idén akartam menni az országos és az Európa-bajnokságon is megszervezett veteránversenyre, de sajnos sérülés miatt le kellett mondanom róla.
– Mit kaptál te a karatétól?
– Nagyon sok mindent a karaténak köszönhetek, megtanultam harcolni az életben. Amikor kipróbáltam a karatét, azt mondtam, hogy kell nekem egy sárga öv. Aztán amikor megkaptam a sárgát, akkor már kellett a többi is, és idővel meglett a fekete öv is. Igaz, hogy nyolc év telt el, amíg megszereztem a feketét, de harcoltam érte, és ennek hatására az életben is tudok küzdeni, nem adom fel egy akadálynál sem.