16 órakor a már megszokott helyszínen, a céhes város főterén, a Gábor Áron-szobor mellett gyűltek össze mindazok, akik jelenlétükkel támogatni óhajtották a a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) erdélyi és kézdivásárhelyi elnökének ügyét, a terrorizmusra utaló konkrét bizonyítékok bemutatását és szabadon bocsátásukat követelve.
A felvonulás megkezdése előtt Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője szólt az egybegyűltekhez. „A médiában terrorizmusról beszélnek Szőcs Zoltán és Beke István ügyében, de valójában nem is terrorizmusról van szó, ezt a két embert azért hurcolták meg és helyezték előzetesbe, mert azok helyett is kimondták az igazságot, akik csak gondolták, és nem merték kimondani, mert azok helyett is vonultak, akik nem mertek kimenni az utcára, akik csak gondolatban voltak együtt velük. Két olyan embert vettek el tőlünk, akik önökért, értetek mentek ki az utcára. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni, de nem hiszem, hogy van itt valaki, aki azt mondaná, hogy ez a két ember arra buzdított volna, hogy román embereket bántsunk vagy elüldözzünk erről a földről. Ha visszagondulunk, inkább mindig fordított volt a helyzet, ha a december elsejékre gondolunk, amikor román fiatalok azért jöttek Sepsiszentgyörgyre, hogy azt kiáltozzák: Kifelé a magyarokkal, a székelyekkel az országból!, Székelyföld nem létezik!, kik kiáltottak sovén jelszavakat, ha nem ők (a szóvivő az időközben párttá alakult magyargyűlölő Új Jobboldalra utalt – a szerző megj.), és mégis ők nyugodtan ünnepelhetnek barátaikkal, együtt lehetnek családjaikkal, és azok, akik az igazságot kimondták, azok most a rácsok mögött ülnek bebörtönözve, hallgatják a hazugságokat” – mondotta Tóth Bálint, aki a szervezet nevében mondott köszönetet a megjelenteknek, azt ishangsúlyozva, hogy ezekkel a tüntetésekkel remélhetőleg felébresztik Székelyföld lakosságát, mert itt a pillanat, hogy összefogjunk két olyan emberért, akik a magánéletüket félretéve a magyar közösségért harcoltak.
Ezt követően a tiltakozó megmozdulás résztvevői a már megszokott útvonalon vonulnak fel molinókkal a kezükben a két vármegyés szabadon bocsátását követelve. Beke Ernő, István édesapja a rendőrség, bíróság és ügyészség épülete előtt az eddigi események kapcsán rövid összefoglaló beszédet tartott. Az ügyészség előtt Beke Csillának, István feleségének a gondolatait tolmácsolta. A szöveg Wass Albertet idézve kezdődött: „»Mert ha már az Úristen úgy rendelte el Erdély dolgát, hogy ott magyarok és románok együtt éljenek, akkor ezen nem lehet segíteni, és bele kell nyugodnia mindkettőnek, hogy a másik ott van. (…) De ha ez a politika, amit a nagyurak csinálnak, megzavarja az emberek eszit, és akik egyazon földön élnek, egymást verik főbe ahelyett, hogy megsegítenék egymást: ez már igazán nagy baj!« Wass Albert szavai aktuálisak még ma is. A hatalom láthatatlan erői letartóztatnak, vádakat kreálnak, mint az egykori szekus időkben, hogy a titkosszolgálat túlméretezett apparátusának létjogosultságát bizonyítani tudják” – hangzott el többek között.
A tüntetők, visszatérve a főtérre, himnuszaink közös eléneklése után arról is döntöttek, hogy tiltakozó akciójukkal nem állnak le, minden szombaton 16 órakor találkoznak a Gábor Áron-szobornál.
Ma délelőtt kerül sor a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken Beke István második fellebbezési tárgyalására, amely­ben vizsgálati fogságának újabb harminc nappal történő meghosszabbítása ellen fellebbezett. Szőcs Zoltán fellebbezését december 30-án iktatták a bukaresti táblabíróságon, de lapzártáig a tárgyalás időpontját nem tűzték ki.