A baktai remete 2015 márciusában még cáfolta halálhírét: Erdélyben, a Gyergyói-medencében akkor villámgyorsan elterjedt, hogy a nagy mesemondó – akinél szívesen megfordultak újságírók, tévések is – meghalt. Személyesen nyilatkozott a Székelyhon portálnak: Határozottan cáfolom, higgyék el, a hír nem tőlem származik – mondta derűsen.
Gyergyóalfalu határában, túl a lakott részen, egy Maros melletti tanyán élt a remete, aki mindig örült a látogatóknak, akik élelmet is vittek neki, ő pedig ezt egy-egy történettel hálálta meg. Ami több egy seggbe rúgásnál, mind hasznos – mondta az adományokra.
Akkoriban elárulta: néha olyan meséket kanyarít, hogy maga is meglepődik azokon, ráadásul egyik-másikból még ő is tanul.

Csavaros észjárás, másik valóság
Idén már nem cáfolhatja meg saját halálhírét. Január 1-jén baktai otthonában egy alfalusi család talált rá. Élete véget ért, nem lehetett visszahozni azok közé, akik ismerték, és történeteiért rendszeresen felkeresték őt – olvasható Hazug Pista Facebook-oldalán. Kalló István tavaly decemberben töltötte be 84. életévét.
A nagy mesemondó sokakat megnevettetett, és bár nem épített kacsalábon forgó palotát, nem hagyott vagyont maga után, felejthetetlenné tette magát. Számos novella őrzi a baktai remete csavaros észjárását, aki gyakran egy másik valóságról is mesélt: olyanról, amikor a bársonyos viperák lepotyogtak az égből, amikor a rókát úgy megijesztette, hogy az „jettibe” kiugrott a bőréből, nem kellett megnyúzni, vagy a szárazságbeli halakról, melyek kétéves korukban sem tudtak még úszni.
Szórakoztatott báli közönséget, de ha szavában hinni lehet, Andropovval, Hitlerrel is parolázott, s a pápával való cimboraságról ne is beszéljünk. Azt mondta, akkorát kell gurítani, hogy az ember, ha a lábát el nem kapja, megüsse, és olyan hazugságokat kitalálni, hogy aki mondja, még az is elhiggye.
Gyakran önmagát is megnevettette. Így hát nekünk sincs jogunk elsiratni őt – nagyot derülne odafent, ha zokogni látna. Egy dolgunk van: hálásnak lenni, hogy ismerhettük, és életben tartani történeteit minél gyakrabban felemlegetve – olvasható Balázs Katalin Facebook-bejegyzésében.

Hazug Pista igazsága
Olyan történeteket kanyarított, hogy még a nagy mesemondó, Berecz András is csodájára járt, és 2012-ben megjelent a könyv Hazug Pista igazsága címmel. Mindegyiket maga a kiötlő mondja el, mesékkel szórakoztatva, tanácsokat adva úgy, hogy abból kikerekedjen életrajza és világszemlélete. Történeteit Dezső László és Dezső Mátyás fotói illusztrálják. Íme egy rövid mese: „Kontrakommandós iskolát is kijártam, Andropovval öt évig voltam osztálytárs, melyből három évig padtárs. Ceauşescuval is összejárósok voltunk, volt hová betérjek, ha Bukarestben jártam, míg össze nem különböztünk. Hogy min, azt most hagyjuk, de tény, hogy amikor egy vadászat alkalmával Baktán az öreg csapatával az erdőben megsötétedett, bekopogtatott hozzám, szállást kért éjszakára. Begyemben volt a harag, ajtót nyitottam, s kiutasítottam Ceauşescut pereputtyostól, csak annyit szóltam, hogy mars innen, te mocskos kommunista!” (sokszinuvidek.24.hu)