Tíz versenytárgyalás, perek, állandó egyeztetések, kompromisszumok, valamint esetenként már szőrszálhasogató felügyelet, ellenőrzések és hatósági akadékoskodás közepette sikerült a Kovászna megyei Integrált Hulladékkezelő Központ Közhasznú Társulásnak és Kovászna Megye Tanácsának 2015. december 31-én befejezettként elkönyvelnie azt a projektet, amely a számítások szerint akár negyven évre is megoldhatja a megye szemétgondját. A nagyjából öt évre visszatekintő beruházásról Ambrus József, a társulás elnöke, valamint Baki János, a pályázat lebonyolításáért felelős csapat vezetője beszélt bővebben lapunknak.

Minőség jóval kevesebbért
A 2011-ben aláírt finanszírozási szerződésben megjelölt közel 30 millió eurót messze alulmúlja az összeg, amelyet végül felhasznált a társulás a beruházás kivitelezéséhez. A nagyjából 44 százalékos csökkenést a főberuházás, a Lécfalva határában megépült hulladékkezelő telep versenytárgyalása hozta: a magyarországi Keviép az eredeti ár 55 százalékáért nyerte el liciten a munkát, így a projekt összértéke is 17,5 millió euróra csökkent. Noha eleinte maguk a projektfelelősök is kételkedtek a sikerben, a jelentősen lefaragott ár végül nem ment a minőség rovására, ám a folyamatos felügyelet, illetve a kisebb feladatok átvállalása is kellett a végeredményhez. A december 11-ei átvételnél kiderült: kisebb hibákon és a tervezés hozta fennakadásokon kívül nem tudnak mit felróni a vállalatnak – szögezte le Ambrus József.
Ami a beruházás további összetevőit illeti, a másik nagy munkálat a városi lerakók bezárása volt – ennek kivitelezését a romániai Hidroconstrucția Rt. nyerte el. A bodzafordulói, kovásznai, valamint a kézdivásárhelyi telep lezárásával határidőre végeztek, a munka minősége kifogástalan, annak ellenére, hogy például a céhes városbeli telep esetében a túltöltöttség kezdetben komoly problémának bizonyult. Száz százalékban csak az utolsóként felszámolt sepsiszentgyörgyi telep bezárását nem sikerült elvégezni a pályázat más összetevőinek csúszása miatt. Baki János szerint nagyjából 1,8 millió lej értékben maradt el munka, de ez legtöbb egy hónapot vesz igénybe. Lényeges ugyanakkor, hogy az ehhez szükséges összeg már nem az Európai Unió vagy a román kormány által biztosított támogatásból kerül ki. A finanszírozási szerződésben ugyanis előirányoztak – a pályázati kiírás által megszabott kétszázalékos önrészen túl – egy közel tízmillió lejes el nem számolható költséghányadot, amelyet a megyei önkormányzat átvállalt a társulás tagjaitól, azaz a helyi önkormányzatoktól. Erre az uniós előírások kötelezték a pályázókat, tekintve, hogy a hulladékgazdálkodási rendszer később jövedelemgeneráló lesz. Az idei évre átcsúszott sepsiszentgyörgyi munkálatot ebből az elkülönített összeg­ből fedezik – magyarázta Baki János.
Nagy értékű közbeszerzés volt továbbá az eszközbeszerzés, a hulladéklerakó berendezésének, járműveinek megvásárlása. Ez nagyjából tízmillió lejt tesz ki, és egyike volt a zökkenőmentesen lezajlott liciteknek.
A pénzügyi szempontoknál maradva, Ambrus József és Baki János egybehangzó véleménye szerint az egyik legjelentősebb megvalósítás az alacsonyabb összeg mellett, hogy a hátráltató körülmények ellenére minden kifizetést időben tudtak törleszteni, így más projektektől eltérően nem kerültek olyan helyzetbe, hogy a kivitelezők, szolgáltatók forráshiány miatt leállásra kényszerültek. Az elszámolások megfelelő ütemezésének tudható be az is, hogy december 31-én kijelenthették: mind az uniós, mind a kormánytámogatás vonalán az összes elvárást sikerült teljesíteniük.

Késés, kényszerhelyzetek és rohammunka
Háromszéken gyakorlatilag négy év csúszás után sikerült nekilátni az integrált hulladékgazdálkodási rendszer kiépítésének, más megyékhez képest jelentős hátrányt kellett behozni. Pontosan kétéves késést okozott a pályázat által kötelezőnek előírt közösségfejlesztési társulás létrehozatala – ezt eredetileg Hargita megyével közösen indították el, de nem bizonyult működőképesnek, ezért újra kellett szervezni Kovászna megye szintjén.
Ezt követte a közbeszerzési eljárások kálváriája, amely elsősorban a főmunkálatot érintette. Újabb kétéves kiesést hoztak a bírósági eljárások – a versenytárgyalásra jelentkező cégek fellebbezései –, amelyek végén a Keviép került ki győztesen. A késés miatt ráadásul újabb kihívással szembesültek: a lécfalvi telep eredeti terveinek bizonyos összetevői gyakorlatilag elévültek, műszakilag meghaladottá váltak, módosításuk pedig igen körülményes és nehéz folyamat lett volna, akárcsak a tervező felelősségre vonása. A terveket a környezetvédelmi minisztérium készíttette, több megyét is bevonva. Az eset nem egyedi, nagyjából minden hasonló beruházásnál tapasztalták, hogy az egyik legnagyobb gond és a munkálatok haladásának komoly akadálya a tervező-kivitelező-pályázó hármas közötti kapcsolat volt. Háromszéken ezek a problémák együttesen hozták magukkal a városi hulladéklerakók bezárásának minimális csúszását is.

Működtetés: a jövő zenéje
Korodi Attila második miniszteri mandátuma idején, azaz 2012 első hónapjaiban szembesültek azzal, hogy talán nincs olyan működtetés odaítélésről szóló versenytárgyalás, amelyet ne támadnának meg a közbeszerzésen alulmaradt cégek. Ezért, illetve más gyakorlati okok miatt megpróbálták elérni, hogy közbeszerzési eljárás nélkül, közvetlenül jelöljék ki működtetőként a Tega Rt.-t. Ha az elképzelés sikerült volna, mostanra minden egyenesben lenne, a telep működése az építkezés lezárását követően be is indulhatott volna – állítja Ambrus József. Akkor felkeresték a pályázati hatóságot, és kiderült, hogy elviekben törvényes akadálya nincs az elképzelés megvalósításának. A mindössze két hónapot megélt Ungurea­nu-kormány bukása viszont nyakát szegte a kezdeményezésnek, és azóta egyetlen érv sem talál célba, mivel a pályázati kiírás nem engedélyezi. Tulajdonképpen a Környezetvédelmi Ágazati Program pénzügyi-gazdasági szaktanácsadói nem támogatják a közvetlen odaítélést, és ezt a román hatóságok kritika nélkül elfogadták. Közbeszerzési eljárást kellett kiírni, amit meg is tettek. December 31-én lezárult a közmeghallgatás, a társulás tagjainak – a megye önkormányzatainak – e hónap folyamán kell meghozniuk a döntést a további eljárás jóváhagyásáról, és várhatóan jövő hónap folyamán következhet a licit kiírása. Hogy ezt követően mennyi időbe telik majd a végső odaítélés, az elmúlt esztendők tapasztalata alapján is nehéz megítélni, de remélik, nem kell évekig várni az eredményre – magyarázta Ambrus. El kell valamiképpen kerülni azt is, hogy a lécfalvi tároló más hasonló létesítmények sorsára jusson. Országszerte több példa is van arra, hogy az akár négy éve elkészült hulladékkezelő telepek sem működnek, mivel a sorozatos óvások miatt nem sikerült lezárni a közbeszerzési eljárást. Ezek a létesítmények a berendezésekkel, eszközökkel együtt lassan tönkremennek.
Szintén e hónap folyamán megoldást kell találni arra, hogy a nyertes kihirdetéséig, illetve a végső odaítéléséig mi legyen a háromszéki hulladékkal, mert Brassóba szállítani komoly anyagi megterhelést jelent, és fenntartani ezt a helyzetet sokáig lehe­tetlen.