Ebben az esztendőben is folytatjuk Szomszédolás című sorozatunkat. Ellátogatunk azokra a hétfalusi településekre, ahol érdeklődésére számot tartó régi és kortárs események, emlékek és emlékművek, kiadványok, személyek beszélnek ott élő csángó magyar testvéreinkről. Időszerű, hogy barangolásainkat a Cenk alatti város közvetlen szomszédságában fekvő Hétfaluban kezdjük.
Hétfalu eredetileg azon hét egymás mellett fekvő csángó községegyüttes elnevezése, melyek a hajdani Brassó vármegye Hétfalusi járásához tartoztak. A Brassó közeli Négyfalu (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu és Hosszúfalu) ma már teljesen összeépült, és Négyfalu néven (Szecseleváros) várost alkot. A távolabbi három falu (Tatrang, Zajzon és Pürkerec) különálló települések, és Tatrang község közigazgatása alá tartoznak.
Az utcákon haladva ráismerünk a jellegzetes háromszög, avagy trapéz oromfalas barcasági háztípusokra. A történelem folyamán ide települt románság inkább a falvak hegyre felnyúló felső részében, a magyaroktól elkülönülve lakik. Sorozatunkba a helytörténetre, a közéletre, egyházi és helyi történésekre szorítkozunk, segítségül hívjuk a szerfelett gazdag új történelmi és helytörténeti irodalmat, a világhálót és a Hétfalu névre hallgató független művelődési és helytörténeti havilapot, amely ebben az évben lép XXII. évfolyamába Hochbauer Gyula pedagógus, író, magyartanár és Kovács István Lehel informatikus és egyetemi adjunktus szerkesztésében. Itt működik az 1992-ben alakult Hétfalusi Magyar Művelődési Társaság, amelynek feladata megszervezni a barcasági csángó falvak művelődési, kulturális életét.
Maroknyi história
Hétfalu nevét a XIV. században a Törcsvárhoz tartozó települések között említik oklevelekben – írják a Hétfalu szerkesztői. Orbán Balázs A Székelyföld leírása című nagy művének hatodik kötetében bőven ír erről a vidékről és népéről, mi azonban csupán dióhéjban szeretnénk ismertetőt szolgáltatni.
A fennmaradt adatok szerint 1500-tól Hétfalu Brassó zálogbirtokaként szerepelt, ahol 1544-ben már magyar iskolát talált egy korabeli vizitáció. Egy évszázaddal később brassói főbírója a hétfalusi csizmásoknak engedélyezte az iparűzést, 1652-ben Apácával és Krizbával együtt Hétfalu teljesen Brassó tulajdonába került. A magyarokat a szomszédos székelyek hétfalusi csángóknak nevezik, és valószínűleg a XI. században a Barcaságban letelepült magyar és besenyő határőrök leszármazottjai, akiknek eredeti gyér népessége a kora Árpád-korban a dél-erdélyi Fehér vármegye területéről érkezett magyarokból (székelyekből) gyarapodott, és alaprétege a székelyek végső megtelepedését megelőzően vagy azzal egy időben, a XII. század vége, a XIII. század eleje körül alakult ki. A királyi birtok Hétfalu egyes részeit a XIV–XV. században kezdték eladományozni, II. Ulászló király Brassó városának zálogosította, s ezzel Brassó másfél százados ellenkezés dacára jobbágysorba süllyesztette az egykor szabadalmas jogállású, határőrző Hétfalu lakosságát. A közeli szász polgárság jellegzetes nyomokat hagyott a hétfalusi csángók kultúrájában, így például az evangélikus vallás felvételét-gyakorlását. 1890 körül Hétfaluban 10 ezer evangélikus és 9 ezer görögkeleti élt. A lakosság, mivel földje kevés volt, a szomszédos szász községekben vállalt munkát, emellett fakitermeléssel és fuvarozással foglalkozott. A XIX. század derekától Hétfalu magyar és román lakossága tömegesen Óromániába vándorolt. A hétfalusi csángók különösen Bukarestben alkottak erős diaszpórát, ahol az 1930-as évekig nagyrészt ők látták el a városi személyfuvarozást.
Maroknyi eredetmagyarázat
A hétfalusi csángók eredetéről a legfrissebb összefoglalást Kovács István Lehel készítette. Habár a századok során sokan kutatták, mindmáig nem született elfogadható tudományos magyarázat a csángó névre és a csángó nép eredetére vonatkozóan – írja a szerkesztő, aki maga is hétfalusi. Sem a csángó szó etimológiájára nem kaptunk még választ, sem arra, hogy a szász lakosság miért a Sekler (székely) elnevezést használta a hétfalusi csángókra. Miért beszélnek adományleveleikben a magyar királyok Terra Blasseorumról (besenyők földjéről), amikor a Barcaságra hivatkoznak, és miért címezik leveleiket a brassói székely ispánhoz, ha a hétfalusiakkal akarnak kapcsolatot teremteni (Comes Siculorum Brassoviensium)? Próbáljuk meg most összefoglalni azokat az elméleteket, amelyek a csángó név és csángó nép eredetével foglalkoznak. Az Erdélyi magyar szótörténeti tár szerint lehet, hogy a csángó nevezet onnan jön, hogy ők vándorló emberek voltak, és lakhelyüket gyakran hagyták el: az a szó, hogy tsángó, olyan értelemben vétetik, mint kóborló, vándorló, a székely: székelő, otthon maradó. Tény, hogy a csángó a székelyektől különvált népcsoportok összefoglaló neve. A szó valószínűleg egy ma már nem használt, elvándorolt, elszakadt jelentésű ige származéka (elcsángálni). A székelyek mindenkit csángónak neveztek, aki kivált a székely tömbből, máshová telepedett és más népcsoportokkal keveredett, eltért a székely szokásoktól (moldvai, bukovinai, gyimesi csángók, dévai, hétfalusi, halmágyi, zsombori csángók). Ilyen értelemben az első adat 1533-ból származik (Csángó Hungari, Csangonum), csángó magyaroknak nevezik őket, mivel a székely földről kicsapongának (Kassai). A Magyar értelmező szótár szerint a csángó (tsángó) szó másik értelme: rosszul szóló, repedt, félrevert harang. A hosszúfalusi állami polgári iskoláról szóló 1900–1901. évi értesítőben egy szabófalvi csángó így fejtette meg a szó etimológiáját: volt háború, mentek dusmánra, ekkor vettek tsángókat (harangokat), s ezáltal adtak hírt egymásnak. Ez az állítás is székely eredetre vall. Bálint András helytörténész így ír: A XI. században a magyar királyok a rokon török származású besenyőket telepítették le a határ védelmére. Ezt bizonyítja Barca, Tölcs, Tömös, Zajzon, Tatrang és Brassó patak besenyő neve, és mivel ezek (a besenyők) csekély számuknál fogva a határ védelmére elégtelennek bizonyultak, magyar és székely tömegeket rendeltek ide. A barcasági síkságra telepített besenyő, magyar és székely nép összetételéből eredt a csángó magyar. Dr. Kiss Béla A hétfalusi csángók eredete című munkájában így fogalmaz: Horger Antal arról ír, hogy a hétfalusi csángók csak a szászok után telepedhettek le, mert szántóföldjeik rosszabbak, mint a szászoké, ezután jöttek a románok, akiknek csak a hegy jutott már. A nyelvjárásból pedig arra következtet, hogy Háromszék keleti síkságáról jöhettek. Vöő István nyelvész is erre az álláspontra helyezkedik. Erdélyi Lajos szerint a székelyek egy régebbi szállásterületére kell visszamenni, a mai Szeben megye területére, ott váltak több részre a székelyek, s onnan húzódtak keletre a hétfalusiak. Zolnai Gyula összevetette a kialakult elméleteket, kielemezte mindegyiknek a gyenge pontját, és egy huszárvágással vonja le a következtetést: a csángó nép és név eredeti mivoltát továbbra is nyílt kérdésnek kell tekinteni. Alighanem neki van igaza – végződik a feltételezések sora.
