Lazea Lilianával, a Kovászna Megyei Drogellenes Központ vezetőjével beszélgettünk az intézmény működéséről, az országos és helyi drogfogyasztási szokásokról, valamint az általuk szervezett programokról, partnereikről.
– Hogyan és mikor alakult meg az Országos Drogellenes Központ?
– A kommunista rezsim alatt a drog és a drogfogyasztás nem jelenhetett meg társadalmi problémaként. 1996-ban alakult meg az első olyan intézmény, azaz a kormányközi tanács, amelynek fő tevékenysége a drogok elleni küzdelem volt. Felismerve a kormányközi tanács szakember- és létszámhiányát, az akkori országvezetés javaslatára 2002-ben hozták létre az Országos Drogellenes Központot. A hatékonyabb működés érdekében 2011-től a megyei, regionális, valamint az országos központok vezetését a rendőrségtől a belügyminisztérium vette át.
– Sepsiszentgyörgyön hol működik a központ?
– Valójában 2005-től kisebb-nagyobb kihagyásokkal mindig költöztünk, több állami intézmény is biztosított számunkra irodát. Legutóbb a levéltárban volt a székhelyünk, de ez sem volt ideális hely, mert mint minden állami intézménybe, ide is csak személyi igazolvánnyal lehetett bejutni, holott a drogmegelőzési központ lényege bárkin segíteni, akár felvállalja kilétét, akár névtelenül fordul hozzánk. Tavaly a polgármesteri hivatal lépett végre, Antal Árpád polgármester úr székhelyként egy földszinti tömbházlakást bocsátott a rendelkezésünkre: a Császár Bálint utca 3. szám, 7-es tömbház, A lépcsőház 3-as lakrészét. Így a központtal igazoltatás nélkül bárki felveheti a kapcsolatot.
– Milyen szakemberek dolgoznak önöknél?
– Minden megyei központban van pszichológus, orvos, szociális munkás, valamint megelőzési szakember, akiknek a munkáját egy egységvezető koordinátor ügyeli fel. Sajnos, Kovászna megyében a zárolt állások miatt két megelőzési szakember dolgozik egy egységvezetővel, de mivel Brassóhoz tartozunk, a hiányzó szakembergárdát onnan vesszük igénybe, hogy zökkenőmentesen és hatékonyan tudjunk dolgozni.
– Mi a célkitűzése a központ működésének?
– Habár a belügyminisztériumhoz tartozunk, fontos kiemelnem, hogy nem felügyel közvetlenül sem a rendőrség, sem a bűnüldöző szervek. A mi dolgunk nem a drogokkal történő bűncselekmények felkutatása és lezárása, hanem a megelőzése. Ezért annak, aki segítségünket kéri, nem kötelessége nevét, címét, kilétét felfednie.
– Pontosabban miben merül ki a megelőzés fogalma, hiszen erre épül a központ működési stratégiája?
– Ha a kábítószer-fogyasztásk megelőzéséről beszélünk, akkor szóba kell hozni a drog használatát, árusítását, kereskedelmét. Mindenkinek fontos tudni, hogy bármelyik cselekedet Romániában illegális, s mint ilyet, törvény bünteti. A kábítószer árusításának, forgalmazásának és fogyasztóinak feltárása és megfékezése a bűnüldöző szervek feladata. Sajnos, a helyzet még bonyolultabb, hiszen van, akit belerángattak a szerek világába, ők az úgynevezett áldozatok, rajtuk hivatott az ügynökség segíteni.
– Ezek szerint vannak kábítószer-fogyasztók és drogfogyasztó áldozatok?
– Valójában drogfüggők vannak, akik bármire képesek egy kis anyagért, és drogkóstoló áldozatok – vidékünkön többnyire a fiatalok köréből kerülnek ki. Azok a fiatalok az áldozatok, akik nagyobb fesztiválokon vagy klubokban, bulikban barátok unszolására próbálják ki a szert, de amúgy a normális hétköznapokban nem érdekli őket. Nekünk elsősorban rajtuk kell segítenünk, hogy ne váljanak első lépésben alkalmi fogyasztóvá, majd szerfüggővé.
– Mennyire szabad szakemberként nyíltan beszélni a kábítószerek hatásairól, neveiről, összetételeiről? Az ilyen jellegű tájékoztatásnak megvan-e az a veszélye hogy az ott szerzett információk felkeltik a fiatalok szerek iránti érdeklődését?
– Mivel létező problémáról van szó, természetesen beszélni kell róla, hiszen egy gondot, bármennyire kényes téma is, csak úgy lehet kezelni, ha elsősorban tudomást veszünk róla, megbeszéljük, kielemezzük, mi a jó és mi a rossz oldala, és próbálunk megoldásokat találni a helyzet javítására. Úgy gondolom, ha a fiatalt segítjük a tájékozódásban, lankad a szer utáni kíváncsisága, mivel nem teljesen ismeretlen számára ez a világ, és józan ésszel jobban tudja mérlegelni a kábítószer veszélyforrásait, hiszen van már alapinformációja, amire támaszkodhat.
– Eddigi tapasztalatai szerint milyen drogokat használtak vagy használnak vidékünkön?
– Mielőtt a fogyasztói szokásokról beszélnék, tudni kell, hogy Romániát tranzitországként tartják nyilván a drogpiacon, nem célországként, tehát az átcsempészett drogok csak egy része kerül a hazai piacokra. Többnyire olyan szerek kerülnek illegálisan forgalomba, amit a célországok divatja követ, ez határozza meg a régiónkban előforduló kábítószereket is. Szerencsére megyénk vidéki településeire nem nagyon jellemző a tiltott kábítószerek használata. Az alkohol és a cigaretta uralja a piacot.
A kábítószer-fogyasztás nem olcsó mulatság, talán ennek is köszönhető, hogy a legnagyobb gócpont a megyeszékhelyen van, illetve elvétve kisebb városokban. A legnépszerűbb kábítószer a cannabis, ezt követik a pszichoaktív szerek, majd az ecstasy, a kokain vagy más néven crack, az LSD, a ketaminkeverékek, és a lista legvégére kerül a heroin és az amfetaminok.
– Nyilván olyan adatokkal is rendelkeznek, amelyek kimutatják a drogfogyasztók arányát és fogyasztói szokásukat. Mit mutat a statisztika?
– Az adatokat régiókra osztották fel, figyelembe véve a megyék területi elrendezését Kovászna megye Hargita, Brassó, Maros, Szeben és Fehér megyével együtt a központi régióhoz tartozik. A mi régiónkban a lakosság 2,5 százaléka fogyaszt valamilyen illegális szert, amely országos viszonylatban előkelő helynek számít, hiszen a legmagasabb fogyasztói arány a Bukarest–Ilfov régióban van, ez 13,9 százalék, ezt követi a délkeleti régió 6,5 százalékkal, majd a nyugati régió 4,7 százalékkal, jön az északnyugati régió 4,2 százalékkal, a déli régió 2,8 százalékkal, utánunk az északkeleti régió 2,1 százalékkal és a legvégén a délnyugati régió 0,9 százalékkal.
Ami a fogyasztói szokásokat illeti, a cannabis fogyasztása esetében Bukarest–Ilfov 10 százalék, legkisebb arányban a délnyugati régióban használják, 0,4 százalék, a déli és a központi régió 1,6 százalékos. Az ecstasy kísérleti fogyasztása az ország minden régiójában jelen van, intenzíven három régióban használják: a központi, amelyben mi is érintettek vagyunk, 0,3 százalék, ezt követi a délkeleti régió 0,2 százalékkal és Bukarest–Ilfov 0,1 százalékkal. A pszichoaktív szerek esetében legnagyobb fogyasztási arány Bukarest–Ilfov 3,9 százalékkal, legkisebb a délnyugat 0,2 százalékkal, a mi régiónkban ennek fogyasztói népszerűsége 0,8 százalék.
– Mindezek tudatában milyen programokkal próbálják csökkenteni a drogok fogyasztásának mértékét a megye területén, vannak-e helyi partnereik, akik segítik munkájukat?
– Programjaink sorában vannak alkalmi és sorozat-rendezvények. Az alkalmi programok többnyire a nemzetközileg és országosan nyilvántartott figyelemfelkeltő világnapok, mint például a dohánymentes világnap, amely alkalmából tavaly a belvárosban villámcsődületet szerveztünk a dohányozni tilos szimbólum felmutatásával. Tavaly ugyanebből az alkalomból partnereinkkel a diákok által készített kreatív alkotásokból szerveztünk kiállítást. Fontosnak tartjuk a drog elleni küzdelem világnapját, így megelőzési és figyelemfelkeltő céllal két évvel ezelőtt elindítottuk a Megelőzési Járőr projektet. A program keretében felhívjuk a figyelmet az egészséges életmódra, valamint a kábítószerek potenciális veszélyforrásaira. Első alkalommal Maksán vontuk be a helyi fiatalokat, valamint a Besenyői-tó partján táborozókat, következő alkalommal a megyeszékhely strandján tartottunk fiataloknak kreatív és sportfoglalkozásokat. Terveink szerint a megye más városaiban is megszervezzük ezt a programot, hiszen úgy tapasztaltuk, a fiatalok bevonásával eredményesebbek a figyelemfelkeltő akciók. Mindezeken túl vannak állandó megelőző és tájékoztató programjaink, melyekkel iskolákat keresünk fel. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek eredményei hosszú távon jelentkeznek. Állandó partnereink a Kovászna Megyei Közegészségügyi Igazgatóság, a Kovászna Megyei Főtanfelügyelőség, a sepsiszentgyörgyi Tanulók Palotája, valamint a civil szférából az Erdélyi Művészek Fóruma – Szociális Érdekvédelmi Képviselete. Számomra nagy öröm, hogy egyre több intézmény tartja reális problémának a kábítószer-fogyasztást, így például idén az Osonó színházműhely élő szobrai segítségével oszthattunk szórólapokat; az Art of the Samuraj harcművészeti klub zsűrizte a kisdiákok alkotásait és a Sport All Club keretén belül Molnár Enikő tánctanárral és Dennis Thomsen világbajnokkal az egészséges életmód fontosságát hirdetve sokan táncoltak.
