Magyarországon és Romániában egyaránt nagy visszhangot váltott ki, hogy a Nemes Jeles László által rendezett Saul fia című film kapta az idei Aranyglóbusz-díjat. Az egyik főszereplő Molnár Levente, a kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze, de háromszéki vonatkozása is van az alkotásnak: a sepsiszentgyörgyi M Stúdió Mozgásszínház társulatának tagja, Orbán Levente is játszik benne. Vele beszélgettünk röviden a filmről és a díjról.
– Milyen szereped volt a filmben?
– Vaszilij a karakter neve, ő egy orosz hadifogoly, aki a Sonderkommando felkelését próbálja irányítani. Ez így kimondva jól hangzik, de ebből a filmben nem sok látszik, mert Saul a saját útját járja ahelyett, hogy a felkeléssel törődne.
– Hogy kerültél be a szereposztásba?
– Megtaláltak. Igazából én nem tettem semmi azért, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Amikor keresték a szereplőket, végignézték a színházak weboldalait, így találtak rám az M Stúdió honlapján. Ezután felvették a kapcsolatot Uray Péterrel, aki akkor még itt dolgozott, és végül is ő szólt nekem, hogy lenne egy ilyen filmszerep. Attól kezdve a világháló segítségével szereplőválogatás következett, az utána következő fél év alatt pedig személyesen is találkoztam az alkotókkal három alkalommal.
– Korábban még játszottál filmszerepet?
– Kolozsváron a Sapientia fotó–filmes szakán végzett diákok egy-két vizsgafilmjében játszottam, meg volt egy Filmtett-tábor, ahol ugyancsak részt vettem pár rövidfilmben, de nagy játékfilmben nem játszottam korábban. Pontosabban, miután megkerestek a Saul fiához, és zajlott a szereplőválogatás, ők már továbbadták a castinganyagot, így más szerepekre is felkérést kaptam, például a Víkend című nagyfilm forgatásán még a Saul előtt részt vehettem. A Saul fia előkészítése elég hosszú folyamat volt.
– Hol történt, milyen volt a Saul forgatása?
– Budapesten forgattunk, a Duna-parton, a budai oldalon. Ami nagyon meglepő, de kellemes volt számomra, hogy fiatal volt az egész stáb, ugyanakkor nagyon-nagyon precíz és céltudatos volt mindenki. A korábbi filmekben látott munka meg sem közelítette azt a komolyságot és elszántságot, amit a Saul fia forgatásán tapasztaltam, ilyen szempontból a Víkend is teljesen más történet volt. Külön élményt jelentett számomra a díszlet, mely műanyagból készült, rendkívül hiteles kivitelezésben. A krematórium és a többi helyszín is igazi profi munka, amitől nagyon furcsa hangulata volt az egész forgatásnak, tényleg azt éreztem, hogy ezek között a falak között szenvedtek és haltak meg az emberek.
– Milyen volt a te személyes kapcsolatod az alkotókkal, a rendezővel?
– Előzőleg többet beszélgettünk a filmről és magáról a témáról például Zabezsinszkij Évával, a castingmenedzserrel. Ahhoz képest, hogy tényleg kicsi szerepem volt, mert ez végül is egy főszereplő-központú film, engem is nagyon komolyan vettek, házi olvasmányokat is kaptam a témában. A forgatás alatt már kevesebbet foglalkozott a mellékszereplőkkel a rendező, végig a főszereplőre figyelt. Érdekes volt az is, hogy mivel a film celluloidra forgott, mindig nagyon sokat próbáltuk, mielőtt beálltunk volna felvételre.
– Hogyan érint téged ez a díj?
– A cannes-i díj volt az első kellemes meglepetés a filmmel kapcsolatosan, azután folyamatosan olyan cikkek jelentek meg az interneten, hogy szinte várható volt ez is, és azt hiszem, hogy az Oscar-díj is várható, hisz nagyon sok kritikus a Sault tartja erre abszolút esélyesnek. Igazából azáltal érint engem ez a díj, hogy most te is megkerestél, hogy osztják, lájkolják az emberek, és egyesek gratulálnak, ha engem is felfedeznek a filmben. Bízom benne, hogy újabb lehetőségeket is hozhat majd számomra, ahogy eddig is hozott. Érdekes, úgy indította el a filmes karrieremet ez a film, hogy soha nem voltak ilyen ambícióim.
