Bár a hős katonai szempontból általában a halottat jelenti, de hősök voltak azok is, akik túlélték a Don-kanyar katasztrófáját – fogalmazta meg Papp Attila tiszteletes a belvárosi református templomban zajló megemlékezésen. Arról, hogy hősök voltak-e a keleti frontra német utasításra kivezényelt második magyar hadsereg katonái, az idők során megoszlottak a vélemények, volt, amikor szégyenletes hadicselekménynek nevezték, holott a magyar hadtörténet egyik legvéresebb csatája kezdődött 1943. január 12-én, négyszer akkora veszteséggel a magyarságnak, mint a mohácsi csata – ezt már a Don-kanyar történetét felelevenítő Nagy Zoltán mondta.  Felidézte, a második magyar hadsereget annak ellenére kellett felállítania Magyarországnak, hogy Sztálingrád után nyilvánvalóvá vált, a németek villámháborúja a keleti fronton kudarcot vallott, viszont az Észak-Erdély vissza­szerzéséről le nem mondó Románia a németek minden kérését teljesítette, hát a magyar hadvezetésnek is engednie kellett. A kor haditechnikájához képest elavult fegyverzettel felszerelt katonákat indítottak a keleti frontra, akik a német hadseregtől nem kapták meg a többször megígért korszerű felszerelést, így gyenge fegyverzettel, nyári ruházatban, -30 fokos hidegben érte őket a Vörös Hadsereg január 12-én indított teljes offenzívája. Hogy ilyen körülmények között is helytálltak, az első támadásokat visszaverve, az bizony már hőstett – jelentette ki Nagy Zoltán. A keleti fronton szétzúzott második magyar hadsereg hatalmas veszteséget szenvedett, az áldozatok között voltak székelyföldi, sepsiszentgyörgyi hősi halottak is, s ha idegen érdekekért harcoltak is, megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a haza; hát ezért fontos rájuk emlékezni – hívta fel a figyelmet Nagy Zoltán.
A megemlékezés a templomkertben található második világháborús emlékmű megkoszorúzásával, nemzeti imánk és a székely himnusz közös eléneklésével zárult.