Mi, mezőtúriak ebben különösen szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a „kerámia fővárosa” egyúttal a vendégváró vizek városa is. Erről a természet igen bőkezűen rendelkezett. A Mezőtúron átívelő, Hármas-Körösbe torkolló Hortobágy-Berettyó és a város szívében álló Ligeti-tó mellett gigantikus hosszúságával kanyarog körülöttünk a Kárpát-medence harmadik leghosszabb holtág-rendszere, ami az Alföld Velencéjévé tesz minket. Vizeink érintetlen, háborítatlan természeti kincsekben bővelkedő szépsége olyan vonzerőt varázsol a helynek, ami időről időre visszacsábítja azt, aki itt egyszer megfordult.

„Lenn az alföld tengersík vidékin...”
Mindig hívtak a mezőtúriak híres vásárukba, sohasem sikerült elmennem. A Fennvaló úgy rendelkezett, hogy tavaly nyáron sem lehettem a túri vásár részese, mint pótutas egy testvértelepülési megbeszélés alkalmával ismerhettem meg azt a helyet, amelynek Petőfi Nagyszalontáról jövet két alkalommal is vendége volt.  Akárcsak Sepsiszentgyörgyön, Túron is eltöltött a költő egy-egy éjszakát. Nálunk a régi rendszer idején meggondolatlanul és sebtében lebontott Bogdán-udvarház vendége volt. Túron egyik alkalommal éppen feleségével, Júliával időzött. Itt született meg  a városhoz kötődő verse, az Utazás az Alföldön című, Sepsiszentgyörgyről talán utolsó levelét küldte Tordára a rá ott várakozó feleségének és Zoltán fiának.
Maréknyi ismerős, kedves barát fogadott, olyanok, akikkel nem egy alkalommal koccant már a székely köményessel tele pohár. Annál több virággal senki sem várhatta hármas küldöttségünket, amennyivel Herbály Kálmán régi barátunk, egykori testületi képviselő, ugyanis saját virágüzletében fogadott. A város bemutatását Patkós Éva képviselőre bízták, azaz Évikére, aki legalább  annyira szereti városát, mint Kisgyörgy Sándor és Karácsony László kőröspataki elöljárók falujukat vagy éppen jómagam szülőfalumat, Árkost és Háromszéket. Túl a ragyogó virágköpenybe öltözött városközpont emlékein-néznivalóin, mielőtt magunk keresésébe kezdtünk volna, az egykori Háromszék és a régi Mezőtúr kapcsolatainak boncolgatásába, barátaink inkább az általuk is éppen negyedszázada ismert testvértelepülések jelenéről akartak hallani, s arra ébredtünk, hogy Herbály Kálmán rádióriporterként a helyi adó stúdiójába invitált, hogy a községközpont polgármestere az ikerfalu helyzetéről-kilátásairól, jómagam pedig Háromszékről beszéljek a város rádióhallgatóinak. A tikkasztó nyári kánikulában talán érezhették, hogy miként csurrannak-csobognak a háromszéki borvizek, s tetemes részük miként veszi útját kihasználhatatlanul az Olt folyó, a Duna és a tenger felé.

Régi és új kötések
Mezőtúr történetével csak lépésekben ismerkedhettünk. Jó volt megtudni, hogy már a város címere is maga a történelem, ugyanis mezővárossá nyilvánító oklevele 1378-ból, Nagy Lajos királytól származik, aki több ízben is megfordult Túron, és az Anjou-uralkodóra utal a város címerében az Anjou-liliom. A szobrok-emléktáblák tanúi a várostörténetnek.  Székely Dózsa Györgyöt nálunk Dálnokon harcba indulás előtt, Túron kivégzésének pillanatában ábrázolja egy monumentális emlékmű. Túr részt vett az alföldi kurucfelkelésben, miként Háromszék is. Az 1848-as szabadságharcban Kossuth Lajos személyesen kereste fel a várost alföldi toborzói alkalmával, és emléktábla jelzi a Czebe-házat, amelynek két alkalommal volt vendége. Mellszobra a Kossuth-téren áll. Minálunk ugyan nem járt személyesen –  mondtuk –, de Sepsiszentgyörgy város küldöttsége felkereste Turinban és átadták neki városunk díszpolgári oklevelét. Mellszobra a nevét viselő utcában áll, s a díszpolgári küldöttség csoportképe és egy dedikált Kossuth-portré családi örökségként szobám falán függ, ugyanis anyai nagyapám testvére – Sikó László városi rendőrkapitány – is tagja volt a sepsiszentgyörgyi küldöttségnek.
Mondanunk sem kell, hogy a kőröspatakiak-kálnokiak, de az árkosiak is, több alkalommal résztvevői voltak a túri vásárnak. Fényképek és emlékek tolakodnak, ha a mezőtúri kapcsolatokról érdeklődünk bármelyik faluban. Dr. Krizsánné Józsa Piroska mezőtúri pedagógus negyedszázada kedves vendége falunapi rendezvényeinknek és a környezetvédelem apostoláról, Kaán Kálmánról elnevezett országos egyesület barátjaként gondoskodik még mindig arról, hogy Kálnokon, Árkoson és Kőröspatakon emlékjelekkel, portré-domborművekkel ékesített emléktáblákkal pecsételje meg Mezőtúr és az említett településeink nemes, sokoldalú és maradandó kapcsolatait. Árkosi Benkő Gyula (1888–1958) néhány évig volt a mezőtúri Református Gimnázium tanára. Az ő nevét vette fel a Mezőtúri Környezet- és Természetvédelmi Oktatóközpont Egyesület, a gimnáziumban személyére emlékeztet a nevét viselő Benkő Gyula-emlékterem. Benkő hazaérkezett, ugyanis a túriak Benkő-emléktáblát helyeztek az árkosi községháza homlokfalára is. Baráti kapcsolat fűzte Benkőt a költő Áprily Lajoshoz, aki verset is ajánlott neki. Természetbúvár, gyalogtúrázó volt, értékes tárgyakkal gazdagította a gimnáziumok szertárait. 1939–41 között felelős szerkesztője volt a Mezőtúron megjelenő Egyetértés lapnak, tagja a Magyar Természettudományi Társaság­nak. Krizsánné mozgatórugója volt a magyar erdőtörvények atyjának, Kálnoki Bedő Albertnek (1839–1918) szervezett emlékállításoknak, a kálnoki iskola névadó ünnepségének és az épület homlokfalán elhelyezett Bedő Albert-emléktábla állításának. Tenniakarása révén született meg az árkosi iskola névadója, a zoológus és akadémikus Árkosi Gelei József (1885–1952) domborműves emléktáblája. Kőröspatak sem marad ki a sorból – jelezte legutolsó beszélgetésünk alkalmával –, emléktáblát szándékozunk állítani dr. Asztalos György (1895–1975) mezőtúri jogásznak is kőröspataki szülőházán. Mindketten örvendeztünk azon, hogy a pomológusként ismert Budai József (1851–1939), az erdővidéki Bodos jeles fia is tanára volt a mezőtúri Református Gimnáziumnak, ahol két évig tanított. Folyamatban van – mondta Piroska – a neves skólában egy Budai-emlékterem létrehozása. De nem csak ennyi a szál, ami minket összeköt az alföldi várossal. Genealógus legyen, aki kikutatja, milyen rokonsági kapcsolat van a bodoki Fodor családok és Mezőtúr három néhai tudós embere, a Bodokon született Bodoki Fodor Zsigmond (1885–1962) pedagógus, Bodoki Fodor Zoltán (1913–1974) mezőtúri helytörténész és kutató-levéltáros, valamint ifj. Bodoki Fodor Zsigmond (1919–1981) között. Nevüket viseli a mezőtúri Bodoki Fodor Helytörténeti Egyesület. Magunkat keresve azon mosolyogtunk, hogy mi is, barátaink is magunkénak/magukénak tartják a tőlünk odagyökerezett családot.

Hol fészkel a vendégszeretet?
Ha van székely vendégszeretet, attól a mezőtúri ma­gyar vendégszeretet sem marad le. Szerencsére szeretjük a halas étkeket. A búcsúzás előtt a polgármester és Batta Attila Viktor alpolgármester társaságában ültük körül a barátság megterített asztalát, ismerkedtünk a mezőtúri homoki talaj boraival. Utóbb a kőröspataki falunapon találkoztunk. Patkós Évike Trianon-emlékkiállítást rendezett Mezőtúron, amelyhez gazdag erdélyi és háromszéki emlékanyagot is gyűjtött. Népes közönség jelenlétében nyitották meg a gazdag dokumentum-kiállítást a tavalyi kőröspataki falunapon. Olvasóink értesültek arról, hogy a kálnoki Bedő Albert-emlékház befejezése szerves része az erdélyi és a magyarországi erdésztársadalom terveinek. Miként azt megtudtuk, Mezőtúr önkormányzata is ígéretet tett, támogatni fogja az építkezést. A református gimnázium humán irányultsága miatt Mezőtúrt be­rettyóparti Athénnak is nevezik.

Badár Balázs
Mezőtúron született (1855–1939), már gyermekkorában foglalkozott az agyag formázásával. 1868-tól Szappanos István korsós mester keze alatt tanulta a szakmát. Az 1870-es évektől készítette sajátos stílusú kerámiáit. 1878-ig nyáron gazdasági munkában, télen a korong mellett dolgozott. 1879-től lett önálló mester. Kiállításokra 1890-től vitte munkáit. Az első a sorban Arad volt, ahol oklevéllel és éremmel tüntették ki, 1897-ben Brüsszelben állított ki, itt is nagy sikerrel. Az 1896-os millenniumi kiállításon állami ezüstérmet nyert. Dísztálját Erzsébet királynő is megvásárolta. Az 1900-as Párizsi Világkiállításon is nagy sikert aratott. 1928-ban a magyar kormány tanulmányfilmet készített vele, megkapta a Signum Laudis kitüntetést. Az időközben országos és világhírűvé lett fazekashoz eljártak korának nevezetes személyiségei. Vendége volt Albrecht főherceg, Jászai Mari, Fedák Sári, Móricz Zsigmond. Utóbbira különösen nagy hatást tett, riportot, elbeszélést is írt róla. 1932-ben műveinek válogatott anyagát a stockholmi múzeum szerezte meg. 1939-től 1944-ig, majd újabban a Mezőtúr és Vidéke hetilap az általa rajzolt címlappal jelent meg. A Magyar Életrajzi Lexikon úgy emlékezik meg róla, hogy a nagyvilág általa ismerte meg a magyar fazekasságot. Életéről Massányi József írt karcolatokat 1941-ben A mélyből a magasba címmel, melyet a Túri Vásár 1991-ben folytatásokban leközölt. Ebben jelent meg Jenei János tollából Az öreg remekes című, szintén róla szóló vers.