Marcipánból készült Brandenburgi kaputól fél kiló són át a bumerángig terjed azoknak az ajándékoknak a sora, amelyekkel a brit királyi család tagjait lepték meg tavaly kormányok és alattvalók.
Az udvar az előírásoknak megfelelően közzétette a tavalyi ajándéklistát. A szigorú szabályok alapján a királyi család tagjai használhatják – ruhanemű esetén viselhetik – az ajándékokat, de az értékesebb darabok a brit királyi ház művészeti és ingatlanvagyonát kezelő Royal Collection Trust tulajdonába kerülnek. A 150 fontnál kisebb értékű ajándéktárgyakat a királyi család tagjai jótékonysági szervezeteknek vagy saját személyzetüknek is odaadhatják. A most ismertetett lista egyik legszebb darabja a berlini Brandenburgi kapu marcipánból készült mása. Ezt II. Erzsébet királynő kapta Joachim Gauck német államfőtől, amikor férje, Fülöp edinburghi herceg társaságában tavaly júniusban állami látogatást tett Németországban. A máltai miniszterelnök praktikusabb ajándékkal, egy fekete kézitáskával lepte meg az uralkodót, tudván, hogy a királynő rajong a szép táskákért. Máltai látogatásán II. Erzsébet királynő egy festményt is kapott a Villa Guardamangiáról, vagyis arról házról, amelyben – még hercegnőként – férjével, a brit királyi haditengerészet tisztjeként Máltán állomásozó Fülöppel lakott 1947-ben kötött házasságuk után. A királynőről köztudott, hogy nosztalgiával emlékszik vissza a Máltán töltött évekre. Az uralkodó és férje 60. házassági évfordulóját is Máltán ünnepelte 2007-ben.
György herceg, az Egyesült Királyság majdani uralkodója, és húga, Charlotte hercegnő szintén számos ajándékot kapott. Vilmos herceg és Katalin hercegnő két gyermekét – az uralkodó dédunokáit – a japán császári pár játékcsomaggal, a kínai kormány játék telefonnal, játék repülővel és gyerekkártyával lepte meg, amikor Vilmos és hitvese látogatást tett a két országban.
Az ajándéklistán szerepel egy csomag só is. Az egy font – 45 deka – sót a korona fennhatósága alá tartozó Brit Virgin-szigetek kormányzója adta át Londonban, felélesztve a viktoriánus időszakban meghonosodott, aztán feledésbe merült protokollt, amelynek alapján a szigetcsoport lakói minden évben elküldenek az uralkodónak egy font sót az egyik helyi sziget, a sóstaváról és az abból kitermelt sóról ismert Salt Island „bérleti díjaként”.
