Bardoc évek óta Erdővidék legdinamikusabban fejlődő községe. Az önkormányzat példaértékűen sok pályázatot nyer, amelyeknek köszönhetően az elmúlt években eurómilliókból újult meg az infrastruktúra, de közösségi feladatokat vállal a közbirtokosság, s nincs hiány tehetséges fiatalokban sem.
A négy az egy!
Balázsi Dénes polgármester szívesen beszél az önkormányzat mindennapjairól, de amikor arra kérjük, csak a községközpontot érintő kérdésekre fókuszáljon – elvégre bardoci riportot írunk! –, hirtelen megtorpan, látszik, kutakodik gondolatai között. „Számomra nincs olyan, hogy Bardoc, Erdőfüle, Székelyszáldobos vagy Olasztelek – ez a négy számomra egy! Most éppen annak örvendek, hogy Száldoboson megújult a művelődési ház és a régi iskola épülete – utóbbinál a nyílászárókat, illetve néhány osztályterem padlózatát cserélték ki –, illetve a 41-es községi úton lyukat tömtek, köveztek és hengereltek, így járhatóbb lett az is. Nagyon bízom abban, hogy a nemrég benyújtott pályázatnak köszönhetően száz százalékban vissza nem térítendő pénzből bő egy év alatt Bardoctól Székelyszáldobosig s egészen a vargyasi eltérőig nemcsak leaszfaltozzák az utat, de mellette kialakítják a betonsáncot és a járdát is, megújul a régi híd, és egy új is épül. Ha mégiscsak szigorúan a Bardocot érintő fejlesztésekről kell szólnom, akkor a kultúrotthon rendbetételét említeném: nemcsak újrafedtük, hanem belsejét is felújítottuk. Nagy szükség volt erre, mert meglehetősen sokszor használjuk az iskolai rendezvények, kosaras és szüreti bálok alkalmával, keresztelőre és kicsengetési ünnepségek megtartására is gyakran kérik” – mondotta az elöljáró.
Ahol gyermekeink ügyesednek
A polgármesteri irodától ajtónyitásnyira levő óvoda is megújult. Jelentősebb befektetés utoljára a kilencvenes években történt, majd hosszú évekig csak a legszükségesebb karbantartási munkálatokat végezték el, és ez – mint mondják – meg is látszott rajta. Két éve az előszoba padlózatát cserélték ki, a többivel viszont várni kellett. A munkának szeptember első napjaiban fogtak neki, és két hónap alatt be is fejezték, így még a fűtési idény beköszöntése előtt visszaköltözhettek a legkisebbek az otthonossá tett termekbe. A közösséget huszonkét éve óvónőként szolgáló Dénes Ilona Julianna hálás a polgármesteri hivatal gondosságáért – nemcsak a megyei tanácstól kapott pénzt fordították a megújulásra, hanem sokat adtak saját forrásból is –, de azért viccesen-komolyan szóvá teszi: jó lenne, ha játszóteret is építenének. Balázsi Dénes vette a lapot, s jelezte, nem kell sokat várni, tervbe vették már, hamarosan teljesül az óhaj.
Van, kiért tenni: tavaly tizenöten, idén hárommal többen, jövőben pedig tizenhat három-hat év közötti kisgyerek ügyeskedhet e falak között.
Öröm a zene hangján
Kolumbán Sándorból akad néhány a környéken, ám Kolumbán Sanyikából csak egy. Egy felnőtt ember ily módon való becézgetése jelen esetben nem a lesajnálás, hanem épp ellenkezőleg, a megbecsülés jele: a hétköznapokban szerény, gitárjátékával és éneklésével örömet szerző világtalan fiatalembert nem lehet nem szeretni. A zenélést öt esztendeje a sokat hallgatott Bródy és Zorán hatására kezdte el. Olyan tanárt találni, aki nem látók oktatását is vállalja, nem volt egyszerű, de szerencsére a sepsiszentgyörgyi Kakassy Zsolt saját maga számára is kihívást látott a többletmunkában. Az első akkordok megtanulása nehezen ment, hiszen tanára még sosem szembesült ilyen nem mindennapi feladattal, de idővel rájöttek, miként tudnak haladni látás hiányában a hallás, tapintás és ritmusérzék fejlesztésével. Sanyika számára örömet jelent, ha valamilyen eseményre meghívják – láthatták már a falunapok mulatói, a templomba járók és a fogyatékosok világnapján ünneplők is –, lépjen fel és adjon elő kedvenc dalai közül néhányat. „Számomra a zenélés maga a boldogság, hiszen a dalokkal nemcsak érzéseimet fejezhetem ki, továbbíthatom, hanem szórakoztathatok is. Nagyon jó, ha érzem, másnak is tetszik a zeném” – vallotta a fiatalember.
Tavaly a falu másik énekesével, a TransylManiában fellépő Máté Melindával közösen cd-t is kiadtak. A baróti művelődési ház technikai mindenese, a TransylMania egykori gitárosa, Bogyor Attila segítségével rögzített, tizenhárom saját ízlésvilágukhoz és szemléletmódjukhoz igazított dalt tartalmazó album sok munka eredményeképp született meg. Időigényes volt a két fiatal összehangolódása is, de mint mondja, nem vitás, hogy erőfeszítésük megérte. Az albumhoz Balázsi tiszteletes és Szőcs Szilárd segítségével a Kankós kertben és Kisbaconban az Antal-portán felvett, Én Istenem című dalukhoz készült klip a YouTube videómegosztón is megtalálható, a hozzászólások szerint a közönségnek is tetszik, sok biztató üzenetet kaptak.
Sanyikát alig egy hónapja a Mária Rádió munkatársai is meghívták, beszéljen mindennapjairól, életéről és zenész mivoltáról, karácsony előtt pedig Baróton az Erdővidék Múzeumában találkozott az érdeklődőkkel.
Hogy miként tovább? A zenei tudás továbbfejlesztése mellett a hangképzésre is oda kíván figyelni, s legközelebb karácsonyi dalokkal adna ki albumot, de szeretne egy együttes tagjává is válni. A magánéletben is megállapodna. Reménykedik, sikerül megtalálnia azt a lányt, akivel kiegészítik egymást.
Segítenek, ahol tudnak
A bardoci közbirtokosság elnöke, Sugár Imre elégedett tavaly elért eredményeikkel. A 2000-ben újjáalakult birtokosságnak 511 hektár erdőt, 450 hektár legelőt és negyven hektár beerdősödött legelőt sikerült visszaszereznie a 166 örökhagyó után, ennek köszönhetően minden esztendőben a szálalás után ezer köbméter fához jutnak, az üzemtervi vágás, illetve a gyérítés során pedig 600–800 köbméter fát tudnak árverésen értékesíteni. Jogonként, ami valójában egy hektárt jelent, egy méter fát és pénzbeli osztalékként kétszáz lejt tudnak adni. Örül annak is, hogy a munkálatokat – az ültetést, a fűaratást, a tisztító vágást és a legelőtakarítást – mind el tudták időben végezni – mondja az elnök.
Jelenleg a legelő felmérésén dolgoznak, de nagy feladatot ró rájuk idén a székhelynek megvásárolt ingatlan felújítása is, amelynek kertjét falerakatnak kívánják használni.
Ahol tehetik, segítenek is: támogatták a baróti kórházat, a helyi iskolát és óvodát, az egyházat, a rászoruló falustársaiknak fát adtak, részt vállaltak a Bardoci Napok és a Kuvaszó Napok anyagi költségeinek előteremtésében.
Hol sírjaink domborulnak
A közbirtokosság az értékmentésben is szerepet kíván vállalni: számba veszik a Bardochoz köthető, történelmünkben és kulturális életünkben szerepet vállaló jeles személyiségeket, segédkeznek emlékük megőrzésében, életútjuk népszerűsítésében. A közbirtokosság cenzorbizottságának tagja, a nemrég Ex Libris-díjban részesült Benkő Emőke arról számolt be, hogy első lépésként a fülei vashámor – itt öntötték az első golyókat Gábor Áron ágyúi számára – résztulajdonosa, Cserey Elek sírjához készítettek keretet és állították helyre sírkövét, de az elkövetkezőkben kutatásokat is végeznének családjáról. „Ez a család jeles jogtudósokat, nagy műveltségű embereket, történetírókat, katonákat, köztük honvédezredest adott nemzetünknek, fontosnak tartjuk tehát, hogy minél többet megtudjunk róluk, a következő nemzedékek elé példaként állítsuk. A közbirtokosság egyik terve, hogy emléktáblát állít ezen jeles személyeknek” – mondotta Benkő Emőke.
