Király László: Előérzet. A bazsarózsa szétszedése

2016. január 16., szombat, Kultúra

Míg barátaimmal beszélgettem arról,
ami van, s ami kell, és amit odakinn
remegtet a júniusi hőség
– régi ballagáson, a Brassaiban –,
madarak jöttek, hírt szerezni s vinni,
s hírek jöttek, elvinni a madarakat.

Mióta megy ez így? – tanácskoztak a fák,
saját nyelvük baljós csendjébe burkolózva,
miközben némelyek (vagyis Ők)
füstgránátokkal, szópetárdákkal játszottak,
és robbant, robbant a csíkos ég,
megfeledkezve önnön szépségéről...

Míg barátaimmal beszélgettünk.

Nem lesz jó ez így – szóltam,
és ők s a világ bólintottak szótlan.

S így telve forrón szép régi percek, órák –
valakik fegyvert sejtettek, s dühödten
szétszedték a gyanús bazsarózsát.

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2016-01-16 00:00 Cikk megjelenítése: 1656 Olvasóink értékelése: 0.03 Szavazatok száma: 32

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2016-01-16: Kultúra - Bogdán László:

Az átváltozás (Király László új verseskötete)

Egyik emlékezetes versében írja a költő: „A dolgok arca – mint a hó. / Én átváltozom verssé.” A négysoros ismét megjelenik az átváltozások új könyvében, a Kiemelések tőlem ciklusban. Lászlóffy Aladár egyik emlékezetes pillanatában nemes egyszerűséggel mondotta ki, hogy „a világot bármikor újraköltöm”.

Következő írásunk

2016-01-16: Kultúra - Nagy B. Sándor:

Előadás a tetszésvágyról (A Tamási Áron Színház szilveszteri műsora)

Ha belefért volna a költségvetési keretbe, talán aranytallérokat is szórtak volna a közönségnek az Úrhatnám polgár bemutat(koz)óján, így azonban csak aranyos karkötőket ajándékoztak a nézőknek a terembe való belépéskor. Ettől az „aranyos” gesztustól az előadás végi aranyporban való fürdőzésig viszonylag biztos mederben haladt a történet, és Moliére darabjához is hű volt a produkció, azzal együtt, hogy a szöveg és a játék szintjén is nagyon sok meredek kitérőt foglalt magába.