Lelkésze iránti ragaszkodását fejezte ki vasárnap délután Vargyas unitárius közössége: a kétszáz esztendős templom színültig telt emberekkel, akik kibúcsúzása alkalmával Andorkó Ferencnek a községben huszonöt esztendőn keresztül végzett munkáját kívánták megköszönni.
A Magyar Unitárius Egyház püspöki hivatalának Andorkó Ferenc nyugdíjba vonulásáról szóló határozatát a Háromszék-felsőfehéri egyházkör esperese, Török István ismertette, majd a kibúcsúzót kérte fel az istentisztelet megtartására. Andorkó Ferenc a Zsoltárok 143:5-ban található igére – Megemlékezem a régi időkről, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem – alapozott beszédében egy gyermekkori emlékét idézte fel. Betűkkel ismerkedő gyermekként kisilabizálta konyhájuk falán az 1932-ben készült falvédő üzenetét – Az Úr az én őrző pásztorom –, mely végigkísérte életén: Isten munkálkodásának köszönhetően tanulhatott, szolgálhatott Marosvásárhelyen, Bözödön és Bözödújfaluban, majd cselekedhetett negyed évszázadon keresztül szülőfaluja, Vargyas érdekében. Úgy vélte, nem mindig volt könnyű az otthoniakat szolgálni, de örvend, hogy megtehette: szomorú feladataként közel nyolcszáz koporsó mellett állhatott, ám örömet jelentett, hogy keresztelőkből, esketésekből és konfirmálásokból sem volt hiány. A jövőt aktív, még közösségét sokáig szolgálóként képzeli el, lányaitól unokákat vár, az egyházközség tagjait pedig arra kéri, szeressék és támogassák az új lelkészt, fogadják meg tanítását.
Bálint-Benczédi Ferenc püspök köszönetet mondott Andorkó Ferenc harmincnyolc éves egyházi szolgálatáért, s méltatta azt a munkát, amit a hetvenes-nyolcvanas évek mostoha körülményei közt, majd az új érában értékeink visszaszerzése ügyében tett. „Alázatosan szolgálta Isten országának építését minden körülmények közt. Akár bánat, akár öröm érte, megmaradt annak a szerény embernek, aki mindig is volt, a rábízott feladatot pedig minden körülmények közt elvégezte. Neki is köszönhetjük, hogy Marosszentgyörgyön templom épült, s maroknyi, de tevékeny unitárius közösség van. Helytállt Bözödön is, ahol a víz növekedésekor értékeink vesztése mellett a bözödújfalusiakban – öt felekezet élt békességben – próbálta tartani a lelket” – mondotta a püspök.
Török István esperes Andorkó Ferenc magvető szerepét hangsúlyozta: a hitet úgy vetette, majd vigyázott a szárba szökkenő termésre, hogy abból ne csak a mindennapokra jusson, de a következő esztendei vetésre is. Az egyházközség nevében felszólaló Sütő Gábor gondnok úgy fogalmazott: az elődök főtérre épített Istenházának nem azért magas a tornya, mert azt szorgos kezek magasra építették, hanem mert abban olyan munka folyt, amely belülről naggyá tette – áldozatos munkájával Andorkó Ferenc is ezen építő lelkészek sorába lépett.
Az Unitárius Lelkészek Országos Szövetségét képviselő Bíró Attila a hivatásának élő, lelkiismeretes és dolgos, közvetlen lelkész képét rajzolta meg, s biztosította az ünnepeltet, szószéki munkájára és őszinte, kimondott szavaira számot tartanak az elkövetkezendőkben is. Pap Mária püspöki titkár nemcsak Andorkó Ferencnek, hanem családjának, a feleségként örökké mellette levő Rozáliának s lányainak, Orsolyának, Júliának és Imolának is köszönetet mondott, amiért megteremtették azt az otthont, amely biztos hátteret biztosított a lelkészi munka akadálytalan végzéséhez.
Felszólalt még Szabó József köri lelkész, a Székelyudvarhelyi Egyházkört képviselő Ilkei Árpád, a vargyasi nőszövetség köszönetét Soós Aranka, a Dávid Ferenc Ifjúsági Egyletesek szavait Ilkei Loránd, a szeretetiskolás fiatalok gondolatait Ilkei Árpád tolmácsolta, Andorkó Ferenc elődje, az egy híján százesztendős Dimény András a jó feladatvégzés fontosságát hangsúlyozta, az erdővidéki testvéregyházak nevében Székelyszáldobos református lelkésze, Bod Péter mondott beszédet, a frissen nyugalomba vonultnak a Reménység Nyugdíjasklubba való meghívását Soós Béla közvetítette.
Andorkó Ferenc válaszában elmondta sikeresen végezhette munkáját az élete során folyamatosan érzett isteni gondviselésnek és azon egyházi és világi intézményeket képviselő vargyasiaknak köszönhetően, akik lehetővé tették, hogy az egyházi ingatlanok megújulhassanak, s újraindulhasson a dalárda, a nőszövetség és az ifjúsági egylet munkája. „Számtalan alkalommal volt gondja az Úrnak rám, s tudom, az elkövetkezendőkben is mellettem lesz” – tette hozzá a kibúcsúzó lelkész.
