Demeter J. Ildikó
Minden ősszel felkészültnek mondják magukat a hatóságok, és minden télen kiderül, hogy ez nem igaz: már tíz centiméteres hó is lebénítja a fél országot, s bár nemrég napvilágra került, hogy Romániában drágább a hóeltakarítás, mint Kanadában, ezért a pénzért még a főutakat sem tudták szabaddá tenni az ország déli részein, a mellékutakra pedig egyáltalán el sem jutottak.
A havazás bő egy hónapos késéssel érkezett, mégis meglepte az útkarbantartókat: egy darabig tolták-húzták az ekéket, azután haszontalannak ítélték a fáradtságot, kivezényelték a rendőrséget, és lezárták a közlekedést a Bukarest–Konstanca autópályán, 19 országúton, néhány megyei útról is elterelték a forgalmat, az alsóbb rangúakról pedig említés sem esett, de érthette mindenki, hogy azokra már nem jut hókotró.
Alternatíva nem volt, a szeles részeken vonatokat sem indítottak, amit mégis, azok több órát késtek, mert a jelzőrendszerek, váltók elfagytak, illetve áram nélkül maradtak, akárcsak a déli falvak: vasárnap közel ötvenhárom településen kellett elővenni a petróleumlámpát, ha volt, ahonnan. A fővárosban az sincs, ahová félrenyomni a havat, a járdát igen kevesen takarítják. Közel kétszáz fa kidőlt, száznál több gépkocsi megrongálódott, és ami súlyosabb, a mentők is csak kínnal-bajjal tudtak a sürgősségi hívásokhoz elérni. Negyedmillió gyermeknek hosszabbították meg a vakációját, de ők legalább örülnek a télnek. Számukra a tananyag pótlása lesz gond...
És mindez elkerülhető lett volna, ha valóban idejében elkészítik a leckéiket az illetékesek. Hófogó kerítés még a kommunizmus idején is volt, az út menti cserjék és fák szerepét már a nagyapáink is ismerték. Persze, zöld falat nem lehet novembertől decemberig növeszteni, de az mégiscsak szánalmas, hogy márciusban már mindenki elfelejti a januári nehézségeket, és nem képes előre gondolkozni, tervezni, cselekedni. Ha az ezért fizetett (szak?)emberek megteszik, amit kell, megspórolják a téli kínlódást és a lakosság elégedetlenségét – de nálunk megátalkodottan kitartanak a hanyagság, nemtörődömség és rossz megoldások mellett. Egyáltalán meg sem fordul senki felelősnek a fejében, hogy ezt másképp is lehet, pedig nincs olyan messze sem Ausztria, sem Olaszország, sem Svájc, ahol rendszerint méteres, kétméteres havat ad Holle anyó, mégis járhatóak még a magasan fekvő, meredek hegyi utak is. Arról pedig szó sem lehet, hogy sík vidéken is minden csatát elveszítsenek Tél tábornokkal szemben...
Nem kell a telet szidni vagy utálni: nemcsak a sízők, síterep-működtetők és vendégfogadók, hanem a mezőgazdaság számára is fontos a hó, mert enélkül az őszi vetés kifagy, és a földek túlságosan kiszáradnak. A következményeket pedig nem csupán a gazdák érzik, hanem mindazok, akik az ízes hazai termés hiányával vagy árával szembesülnek a nyáron.
