Vegyük például azokat a hivatalokat, ahol kifizetjük a számláinkat, sorban állunk postabélyegért, netán tájékoztatást kérünk bármilyen közérdekű dologról, vagy az élelmiszerüzletet, ahol a kiválasztott áru frissességéről érdeklődünk. Sorolhatnánk még jócskán a helyeket, ahol nem mindig a türelem megtestesítői ülnek/állnak a túlsó oldalon. Valahányszor az ellenkezőjével találkozunk, igyekszünk viszonozni a kedvességet, többször is megköszönjük azt, ami egyébként az illető munkája, hálásak vagyunk egy mosolyért, szép napot kívánva búcsúzunk.
Minap valóban fehér hollóval találkoztam, mégpedig a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson. Hajnali négy órakor érdeklődtem egy menetrend szerinti járatról: mire lehet számítani, van-e késése? Tudniillik nem kellemes a hidegben várakozni, és tekintve, hogy az első idei hó a közutakon sok helyütt fennakadást okozott – bár köztudott, hogy télen nem istencsapás, inkább áldás a hóhullás –, gondoltuk, a vonatok közlekedésében is lehet akadály. És a telefon végén a hölgy cseppet sem lett ideges, hajnali négy órakor egy perc türelmet kért, és megkérdezte csíkszeredai kollégáját – szintén telefonon –, hogy a vonat, amelyről érdeklődtem, pontos időben hagyta-e el a hargitai megyeközpont állomását, majd közölte, menetrend szerint érkezik a járatom.
Hamar kiment az álom a szememből, már nem is voltam morcos a hajnali felkelés miatt. Éreztem, jobb lábbal kelek, jó napom lesz. Köszönöm annak a  tisztviselőnek, aki vasárnap éjszaka szolgálatos volt a sepsiszentgyörgyi vasúti tudakozóban.