Jön a fagy,
jön a fagy,
jégpatkós
lovakon.
Jár a fagy
kopogóst,
kipi-kopp
ropogóst.
Ember is
didereg,
toporog,
táncot rop.
Jár a fagy,
kipi-kopp,
deresen bekocog.
Lova csönd,
lova köd.
Nyomában
jég ropog.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Egy reggel arra ébredt a kert, hogy a fűszálak dideregtek.
– Nyakunkon a dér – vacogták fázósan.
– Megfagyunk, mi lesz velünk?!
Csak egyetlen fűszál nem siránkozott.
Sok derék, kedves ember él Szepezd falujában, legalább Öcsike úgy tapasztalta, hogy ahová csak véletlenül bedugta az orrocskáját, mindenütt szeretettel mosolyogtak reá, megkínálták szőlővel, dióval, meg más efféle jókkal. Szeretett is a faluban járni-kelni. Csak egy házat került el gondosan: Malter bácsi, a gazdag pallér házát. Malter bácsi, mióta senki sem épített semmit, nem folytathatta a régi mesterségét.
