Minden szempontból fontos tehát, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter tegnap Bukarestbe látogatott, s román kollégájával, a szenátus elnökével, valamint a kormányfővel is találkozott. Már maga a látogatás ténye is előrelépésnek minősül ahhoz a hisztérikus hangulathoz képest, amely Victor Ponta kormányzása idején uralta az államközi kapcsolatokat. A Bukarestben két hónapja beiktatott szakértői kormány, de a külpolitikában elég jelentős mozgástérrel bíró Klaus Johannis államfő is beláthatta: sehova sem vezet az újabb és újabb konfliktusok gerjesztése, a folyamatos odamondás.
Annál is inkább, mert a két szomszédos ország gyakorlatilag ugyanazon kihívások elé néz. A migrációs hullám ugyan elkerülte eddig Romániát, de a lassan bezáruló európai határok miatt ez a helyzet könnyen változhat, és nem mindegy, hogy a schengeni csatlakozásért küzdő bukaresti hatóságok miként vizsgának majd, hiszen a kezdetben befogadáspárti európai retorikát kezdi felváltani a külső határok védelmezésének szükségességéről szóló diskurzus. Az ukrajnai konfliktus mielőbbi rendezésében is érdekelt mindkét ország, az ott élő nemzeti kisebbségek jogainak bővítése szintén közös cél. De sorolhatnánk tovább: az energiaellátás, a gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok stb. – a legtöbb kérdésben mindkét fél érdeke az együttes fellépés, a jószomszédsági viszony.
Bukarest szemléletváltásával a ma még kényesnek tartott kisebbségi kérdés is összekötő elem lehetne – „csupáncsak” annyit kellene tenniük a román hatóságoknak, hogy ne nemzetbiztonsági veszélyforrásként, hanem az országot gazdagító erőforrásként tekintsenek az itt élő nemzeti közösségekre, így a magyarságra is, amint azt Szijjártó Péter megjegyezte román kollégájával tartott közös sajtótájékoztatóján. Persze, jól tudjuk, nincs realitása annak, hogy egyik napról a másikra bekövetkezzék ez, a román nemzetpolitikának máig meghatározója az asszimilációs törekvés, ráadásul túl erősek azok a hatalmi körök, amelyek ennek fenntartásában érdekeltek – egész apparátus, titkosszolgálatok, erőszakszervezetek élnek meg ebből.
Mindenesetre, a közös geopolitikai érdekek, a két állam stratégiai kérdésekben történő együttműködése inkább segítheti a romániai magyar közösség jogküzdelmét, mint az állandó civódás a szomszédok között.