Nem Amerika nyomja le az olajárat, hogy kiszúrjon Oroszországgal. Az árat elsősorban Szaúd-Arábia tartja alacsonyan, de nem azért, hogy betartson Iránnak, hanem, mert nem akar piaci részesedést veszíteni az amerikai palaolaj-kitermelőkkel szemben, ki akarja véreztetni őket. Az olajár addig nem is megy feljebb, amíg az amerikai kitermelők térdre nem kényszerülnek. Európa jól jár az árháborúval, az olcsó olaj miatt több pénz marad a lakosság és a cégek zsebében, jobban pörög a gazdaság, az államoknak több az adóbevétele – írja elemzésében az Origo.
Amíg vér nem folyik
Az említett két összeesküvés-elmélettel szemben sokkal valószínűbb magyarázat, hogy az alacsony olajárak mögött racionális döntéseken alapuló piaci folyamatok állnak – vélekedik Szőcs Gábor, a Concorde Alapkezelő portfóliómenedzsere. 2014-ben még 100 dollár fölött járt az olaj hordónkénti ára. Ekkorra már a technológiai fejlődéseknek köszönhetően jelentős piaci részesedést szerzett a gyorsan felfutó egyesült államokbeli palaolaj-kitermelés. A palaolaj megjelenése miatt az Egyesült Államok első körben kevesebb olajat importált, mint korábban, vagyis több maradt a világpiacon.
Az amerikai palaolaj okozta túlkínálatra és az árcsökkenésre a nagy olajexportőrök, Oroszország és az OPEC-et vezető Szaúd-Arábia reagálhatott volna (és reagálhatna) a saját kitermelésük mérséklésével. Ha folyamatosan csökkentik a kitermelést, az olaj világpiaci ára ugyan feljebb megy, viszont piaci részesedést veszítenek az amerikai cégekkel szemben. Ehelyett azt választották, hogy növelik kitermelésüket, hagyják, hogy a piacon tovább nőjön a túlkínálat, és tovább csökkenjen az ár. Ebben a játékban Szaúd-Arábiának van a legnagyobb mozgástere, mivel elegendő kitermelési és hatalmas pénzügyi tartalékai vannak. Moszkvának ezzel szemben már több költségvetési megszorítást be kellett vezetnie az alacsony olajár miatt.
A szaúdiak mindenre felkészültek, és kitartanak, amíg Amerikában vér nem folyik olaj helyett – véli Szőcs Gábor. Vér ugyan még nem folyik, de már csörgedezik, az elmúlt egy-két évben több kisebb amerikai olajkitermelő cég ment csődbe, az alacsony ár miatt elmaradnak a befektetések, nem nyitnak meg új mezőket. Csak idő kérdése, és az amerikai palaolaj-kitermelők térdre kényszerülnek, a túlkínálat csökken, az ár pedig elindulhat felfelé.
Vagyis nem arról van szó, hogy Amerika politikai okokból akarná kivéreztetni Oroszországot, vagy Szaúd-Arábia Iránt. Szaúd-Arábia az amerikai palaolaj-kitermelőket (cégeket, nem az Egyesült Államokat) akarja kivéreztetni, és nem politikai, hanem piaci okokból. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szaúdi vezetés ne örülne, hogy közben Irán és Oroszország is rosszul jár, vagy hogy Washingtonban ne élveznék Moszkva küszködését.
Az olajár valószínűleg 25 dollár környékén érheti el a mélypontot, és rövid távon maradhat a 25–40 dollár közötti sávban – véli Szőcs Gábor. A szakértő ötéves távlatban 60–70 dolláros hordónkénti árra számít. A nyugati szankciók végével Irán újra exportálhat olajat, de Szőcs Gábor szerint a piac ezt már beárazta, további árcsökkenést nem fog okozni. Az iráni olaj visszatérése a piacra elodázza az áremelkedést, de megakadályozni nem fogja.
Vesztesek és nyertesek
Az olcsó olaj vesztesei (legalábbis rövid távon) az olajexportőr országok: Szaúd-Arábia, Oroszország, Egyesült Arab Emirátusok, Irak, Nigéria, Kuvait, Kanada, Venezuela, Angola, Mexikó, Irán. Nyertesei pedig a nettó importőrök – vagyis amelyek több olajat importálnak, mint amennyit exportálnak –, elsősorban az Egyesült Államok (amely a palakitermelés felfutása ellenére rengeteg importra szorul), Kína, India, Japán és Európa.
Az olcsó olaj miatt csökkennek a cégek költségei, több pénzük marad fejlesztésekre, jobban pörög a gazdaság, az államnak több az adóbevétele. Az olcsó nyersanyag miatt az üzemanyagok ára alacsonyabb, a lakosság kevesebbet költ benzinre és gázolajra, többet tud megtakarítani, illetve másra költheti a pénzét. Az üzemanyagok ára egyébként azért nem csökken annyival Európa országaiban, amennyivel a nyersolajé, mert a benzin és a gázolaj fogyasztói árában az alapanyag költsége csak egy összetevő. Benne van még a fix jövedéki adó, a kis- és nagykereskedelmi árrés, a szállítási és feldolgozási költségek.
Az olajexportőr országok költségvetésén komoly lyukat üt az alacsony olajár. Vannak, amelyek a devizájuk leértékelésével kompenzálnak (Oroszország), és vannak, amelyek tartalékaikat élik fel, részben úgy, hogy eladják a bőséges időkben vásárolt állampapírjaikat és részvényeiket, amelyeknek ára ezért csökken. Komoly geopolitikai átrendeződésekhez vezethet, hogy a nagy olajexportőrök legfőbb bevételi forrása elapad, és lassan felélik tartalékaikat. Az olajországok legtöbbje nem a szabad, demokratikus berendezkedéséről híres; vezetőik a szabadságjogok hiányát az olajdollárokból finanszírozott jóléttel kompenzálják a lakosság számára. Ahogy fogy a pénz, úgy csökken a jólét, és úgy csappan a lakosság elégedettsége.
Végül az olcsó olaj vesztesei még a megújuló és az alternatív energiaforrások, pontosabban azok, akik ilyenekbe fektették pénzüket. Az olaj árával párhuzamosan a földgáz és a szén ára is rengeteget zuhant. Az energiahordozók árának esésével pedig az olcsóbbá váló fosszilis alapú energiatermelés vonzóbbá vált a megújuló megoldásokhoz képest. (Origo.hu)
