A Míves Háznál összegyűlt több mint félezres sereg vonult a város új főterére, és a Székely Mikó Kollégium előtt megtartották a vásárt. Mint húsz éven át megszokhattuk, most sem sikerült eladni a kecskét (Kósa Zsófia), de megfejték, és tejét szétfröcskölték. Balázs-nap lévén, egyúttal kicsalogatták a medvét barlangjából, s nem engedték vissza, „bújj-bújj, medve”, terelgették a következő állomásra.
A Vöröskereszt udvarán, miután kötélhúzáson mérte össze erejét a menyasszony (Nagy Pista) és a vőlegény (Pozna Gabriella) – s hát, a vőlegény győzött, húzta magára a menyasszonyt –, a Hagyomány szószólója (Benkő Éva) és a Pap (Gáspár Attila) elvégezte a szertartást: összeadták az ifjú párt, pontosabban a kötéllel összegabalyították őket hosszú távra, legalább egy évre. Aztán tüzet raktak, és égett a telet jelképező két szalmabábu, Lajos, az olajos és Malvinka, a hisztérika. Táncra perdült a gyereksereg, s csúfolódott fiúkkal, lányokkal. A muzsikát a Guzsalyas Játszóház alkalmi zenekara biztosította. S ami a lényeg: kikiabáltak magukból minden rosszat, elűzték a telet. A rendezvény alatt a rakoncátlan csikó (Ferencz Áron) végig ugrabugrált, s a gólya (Bálinth Zoli) egyenként ment oda a kisgyerekekhez, és kelepelte a tavasz közeledtét. Voltak maskarások – kevesebben, mint a korábbi években –: királyfi, kalóz, de még mexikói is. Végezetül a szervezők pánkóval jutalmazták a résztvevőket.