Beléptünk februárba
A március végi húsvétnak (27-e) április eleje lép a nyomába, egyike a falu jeles ünnepeinek, ugyanis 2016. április 7–9-én ismét megszervezik a Kőrösi Csoma Sándor Napokat. Addig még sok víz folyik le a kőrösi patakon – egyeztünk meg Jeszenovics Albert falufelelőssel, aki egyébként a helybeli református gyülekezet gondnoka is. Arra vonatkozóan, hogy szerencsés-e, hogy Csoma Sándor faluja Kovászna fürdővároshoz tartozik, a vélemények megoszlanak, de lám, megszüntették a város csomakőrösi szeméttelepét, uniós alapból készül a falu ivóvízhálózata, s tervezik a szenny­vízhálózat kiépítését is. Kovászna – jeles szülötte révén – mondhatni a magyar nyelvterület nemzetközi rangú települése, rendezettsége korparancs: ki kell épülnie a helyi vendégfogadó hálózatnak, s nélkülözhetetlen a kifogástalanul működő közművesítés!
– Ahhoz képest, hogy eléggé későn, októberben kezdték el a vízvezetést, jól haladtak – mondta a falufelelős –, már a mellékutcákban is lefektették a fővezetéket, s a porták aknáinak egy része is elkészült. Sepsiszentgyörgyi cég nyert a versenytárgyaláson, s bár alvállalkozókkal is dolgoztatott, remélhetjük, s meg is ígérték, hogy tavasz kezdetén folytatják a munkát. A szenny­vízhálózatra kész az előtanulmány, s elég éber ahhoz a városi önkormányzat, hogy adott alkalommal meglovagoljon egy erre vonatkozó kiírást. Elbeszéltük Bende Tamás lelkésszel, hogy bár van testvértelepülése a városnak, jól fogna, legalább a barátság szempontjából, egy testvér-egyházközségi kapcsolat is.
Csomakőrös élő település. Lakosságszáma enyhén növekvő, amelybe besegít a város közelsége és a fiatalabb családok hazaköltözése. Miként megtudtuk, a reformátusok lélekszáma eléri a 285-öt, él a faluban negyedszáznyi római katolikus vallású is, az eléggé népes cigányság azonban – kis kivétellel – semmilyen felekezethez nem tartozik.
Jó munkának neki kell vetkőzni
Ezt a következtetést vonhattuk le a Gazda Józseffel való beszélgetésünkből, aki a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke, a szervezés mindenese. Afelől érdeklődtünk, mi hír a tavaszelőn sorra kerülő Kőrösi Csoma Sándor Napokra való készülődésről?
– Nem kell azt hinni – mondta –, hogy ez egy gombnyomásra megszületik. Már jó előre megkezdtem a szervezést, ami nem kis munka. A 27. Kőrösi Csoma Sándor Napoknak két főmozzanata lesz: a hagyományos konferencia és a Kőrösi Csoma Sándor képzőművészeti emlékkiállítás. Öröm, hogy nagyon sok kutatót foglalkoztat a Csoma-téma, sokan bejelentkeztek a konferenciára. A felkéréseket már tavaly augusztusban megkezdtem. Lesz új könyv is az elhangzott és időközben érkező előadásokról, s ha minden elképzelésem szerint alakul, az idei kötet lesz sorrendben a huszonkettedik! Ennek kapcsán el kell mondanom, hogy inkább a tudományos írások özönének a válogatása a gond. Annyi a tanulmány és írás a láthatáron, hogy szinte bele sem fér a leendő kötetbe. Az esemény idején változatos kulturális-szórakoztató műsorból sem lesz hiány, besegít Kovászna, de testvérvárosaink is: Nagykanizsa és Pápa.

Rövidfilm és Csoma-családfa
A helybeli egyháznak úgymond állandó feladata, hogy a falu szülöttének szellemi hagyatéka révén is táplálja a folytonosság és a megmaradás érzését. Tudatában van ennek tiszteletes Bende Tamás csomakőrösi református lelkipásztor is. Elmondta, állandó gondot okoz műemlék templomuk, amely már a Csoma-emléktáblák miatt is látogatott hely, de annak okán is, hogy ráépült egy nagyon régi, talán éppen gótika előtti templom alapjaira. Így az elmúlt nyáron is tatarozták, teljesen felújították a templomot körülölelő várkertet, a cinterem és a templom portikusait. Szükségszerűnek tekinti, hogy újítsanak-frissítsenek a Kőrösi Csoma Sándor Emlékszoba jelenlegi állagán is. Ennek okán került terveik közé az elgondolás, hogy készíttessenek egy dokumentarista, de a Csoma-témában újat is hozó rövidfilmet, amely a látogatóknak is levetíthető az emlékszobában, annál is inkább, mivel megálmodott filmjükben a hirtelenséggel elhalt Kubinyi Anna (1949–2015) magyar Kossuth-díjas textilművészt is láthatjuk majd, akiről köztudott, hogy felújíttatta Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi síremlékét, s az arról készült fényképfelvételekkel is megajándékozta az eklézsiát. A kisfilmbe kerülő képek így új információkat közvetítenek majd a nézők és a Csomakőrösre zarándokolók számára.
Ritka az, amikor Kőrösi Csoma Sándorral kapcsolatosan egy özvegy háziasszonyhoz, nagymamához kell bekopogtatnunk, merthogy Debreczi Pálné Szász Irénke konyhaasztalán készül, reményünk szerint, a legteljesebb kőrösi Csoma-család­fa. Magyarázata csoda egyszerű: az asszonyt – ami ritkaság – nagyon érdekelte a helybeli tősgyökeres családok és különösképpen a minden évben ünnepelt Kőrösi Csoma Sándor oldalági véreinek ágas-bogas származási törzsfája. Mivel látta, hogy Csoma keresztelésének napja, sőt születési évének dolgában is eltérések vannak, késztetést érzett, hogy a létező adatok alapján beleássa magát e család múltjába. Könnyebb volt a dolga, mint azoknak a hivatásos kutatóknak, akik a múlt rendszer idején, ilyen-olyan okoknál fogva nem használhatták a csomakőrösi anyakönyveket, s miként elmondta, dr. Nagy Lajos nyugalmazott orvos – aki egyébként felmenői révén kötődik Csomakőröshöz –, megajándékozta a kőrösi anyakönyvek fényképmásolataival, Bende Tamás helyi tiszteletes pedig rendelkezésére bocsátotta az egyházközség tulajdonában levő családkönyvet. Ez az asszony a gazdasági és konyhai munkái mellett, szabadidejében kibogozta a csomakőrösi családok, s így a Csoma család („oldalági és leányágra futott”) leszármazottjait. Látogatásunk idején éppen a helybeli Gecse családdal foglalkozott, ugyanis Csoma András felesége Gecse Krisztina volt. Ez egy oldalág – mutatta füzetét. Csoma Sándor testvéreinek gyermekeit „egyenes ágúaknak” titulálta, s regiszterében piros színnel jelezte az ágazatok alakulását-fejlődését. Elmondta, vannak, akik a Csoma-rokonság miatt keresik fel a falut. Egy idegenből érkezett asszony­ság Csoma Sándor nevű nagyapja után érdeklődött – mesélte –, akinek egykori sorsáról pillanatnyilag nem tudott adattal szolgálni, de később rábukkant, hogy Kőrösről Brassóba költözött a család, ott is haltak el, csupán félévszázaddal ezelőtt. Mivel az érdeklődők nevet-címet nem hagytak, adataival nem tudta megörvendeztetni őket. Szándéka feltetetni kutatási eredményeit egy internetes családkeresőre, hátha jelentkeznének a „névtelen” Csoma-utódok.
– Családi kapcsolataink révén lehetőség mutatkozik, hogy az időrendi és leszármazási sorrendbe szedett kéziratom itthon nyomdafestékhez juthasson, füzet, esetleg kötet formájában megjelenhessen – mesélte örömünkre és meglepetésünkre. Most minden szabadidőmet arra használom, hogy a kéziratot mihamarább befejezhessem.
Részünkről kitartást és sikereket kívánunk Csomakőrös műkedvelő genealógusának.