Nem sportszerű, hogy a közelmúltban Európa kisebbik kulturális fővárosáról, a baszkföldi San Sebastiánról cikkeztem, és nem említettem az ikervárost, Wrokláwot, Lengyelország negyedik legnagyobb városát, amely szintén megpályázta és elnyerte a címet.
Nem egymással versengenek, de kiegészítve egymás építészeti múltját, népi kultúráját, nép- és dalművészetét – egyáltalán kétezer éves hagyományaikat, szokásaikat, amit sikerült megőrizni a századok során. Wrokláw, ez a több nemzet és nép alkotta alsó-sziléziai járási jogú város történelme során tartozott Csehországhoz, Lengyelországhoz, a Habsburg Birodalomhoz, a Porosz Királysághoz és a Német Birodalomhoz is. Nevét is ekként változtatva állta a háborúk viharait, mindig megújulva, 635 ezernyi lakosságával épül, szépül, gyarapodik. Tizennégy testvérvárosával, tíz Nobel-díjasával, 29 világhírt szerzett – köztük építész, filozófus, idegsebész, űrhajós, mikrobiológus – lakosával méltán lehet büszke. Kilenc múzeuma nyolc részlegével, tizenhárom színházával csak elbűvölheti az arra járókat.
Engem mégis a régi magyar Boroszló és környéke, a mai Alsó-Szilézia őse érdekelne jobban. Mert az ország XII. századi széthullása után külön fejedelemség lett. Német telepesek érkeztek a városba, amely hamarosan a térség legfontosabb gazdasági központjává nőtte ki magát. A XIV. században Boroszló Csehországhoz került. A város sokáig védekezett Husz követői ellen, végül alávetette magát a huszita Podjebrád György uralmának. A lakosok körében viszont tovább nőtt a bűnbakot követelő elégedetlenség, amely zsidóellenes pogromokban és a zsidó lakosság elűzésében, majd a város vezetősége elleni lázadásban csapódott le. Nem csoda, hogy ezután Boroszló önként tárta ki kapuit a Podjebrád ellen küzdő Hunyadi Mátyás előtt. A király kemény adókat vetett ugyan ki Sziléziára, de meghozta a várva várt békét és stabilitást. Uralkodása alatt, 1475-ben nyomtatták ki az első könyvet Boroszlóban. Mátyás halála után II. Ulászló, majd II. Lajos mint cseh királyok lettek a város urai. 1515-ben Boroszló Hanza-várossá vált. A következő években szinte az egész lakosság protestáns hitre tért. Mohács után az egész Szilézia Habsburg-uralom alá került. A XVII. században a harmincéves háború következtében a lakosság fele életét vesztette. A háború után a protestánsok nehéz helyzetbe kerültek a katolikus Habsburg-uralkodók jogara alatt. A XVIII. században Ausztria és Poroszország között kirobbant örökösödési háborúban a város két pusztító ostromot is elszenvedett. Végül Sziléziával együtt Poroszországhoz került. A II. világháború végéig német város is maradt.
A jaltai konferencia résztvevői azonban Lengyelországot nyugatra helyezték el. Breslau 1945 májusáig védte magát...
Ferenczy L. Tibor
