A Sepsi-SIC megvédte címét és megszerezte második Román Kupáját, miután a tegnap este fantasztikus hangulatú döntőben, végig uralt összecsapás után 87–49 arányban diadalmaskodott a Brassói Olimpia felett. Boldogságukban ugráltak a szentgyörgyi játékosok, zöld-fehér tengerben úszott a lelátó egyik fele, és tegnap este mindenki a Sepsi-SIC újabb kupasikerét ünnepelte. A Zoran Mikes által irányított zöld-fehér mezesek győzelmükkel családdá kovácsolták össze a csapatot és a kosárlabda szerelmeseit.
Román Kupa Székelyföldön – ettől és más rigmusoktól volt hangos vasárnap este a brassói D. P. Colibaşi Sportcsarnok, miután megszólalt a döntő végét jelző dudaszó. Fülsiketítő zajban örömittas emberek várták, hogy a játékosok átvegyék a jól megérdemelt Román Kupát. Ebben az idényben a végső győzelemig vezető úton a Sepsi-SIC átgázolt a Rapidon, a Târgoviştén, a Gyulafehérváron és végül a Brassói Olimpián. De vegyük sorra a hétvége történéseit!
Gyulafehérvár–Sepsi-SIC 45–65
(15–19, 8–14, 12–11, 10–21)
Brassó, D. P. Colibaşi, mintegy 1200 néző. Vezette: Mircea Şerban, Alexandra Dincă, Dragoş Stan. Gyulafehérvár: Antic 5, Webb 8, Dyer 13, Hadzovic 11, Ursu 6 – Fodor, Karakasevic 2, Dincă Hammonds. Edző: Miroslav Popov. Sepsi-SIC: Jeffery 2, Thompson 6, Marshall 22/3, Părău 10/3, Evans 12 – Pierre-Louis 4, Kilin, Lazar, Tavic, Stoenescu 9/9, Lovász. Edző: Zoran Mikes. Legtöbb lepattanó: Dyer 12, illetve Thompson 12. Legtöbb gólpassz: Hammonds 9, illetve Părău 6.
A Román Kupa-döntőig vezető út az elődöntőben a Miroslav Popov által irányított Gyulafehérváron át vezetett, ahol 19 másodpercet leszámítva végig a zöld-fehér mezesek vezettek, és végül húszpontos győzelmet arattak, valamint sorozatban hetedik alkalommal múlták felül a riválist. A címvédőt több száz szurkoló kísérte el, akik a találkozó első percétől az utolsóig nagyszerű hangulatot teremtettek a sportcsarnokban.
A találkozó első pontjait Thompson jegyezte, majd Evans is betalált, viszont a Fehér megyeiek csak két perc után törték meg a jeget Ursu révén. A folytatásban sikerült Marshall kosaraival ötpontos előnyt kiépíteni (8–13), de a kimaradt kísérleteknek köszönhetően Dyer és Ursu találataival egypontos előnyre tett szert a Gyulafehérvár (14–13). Először és utoljára vezetett a kék-fehér mezes alakulat, majd az első negyed utolsó két percében újra magukra találtak Zoran Mikes tanítványai, és a folytatásban már nem volt kérdés a győztes kiléte.
A második játékrész elején Stoenescu jókor jött triplával ösztönözte az addig is tomboló zöld-fehérbe öltöztetett lelátót, majd Părău is betalált a hárompontos vonal mögül. A gyulafehérváriak ebben a negyedben nagyon sok lehetőséget kihagytak, emellett a komoly szentgyörgyi védelemnek köszönhetően nyolc és fél perc alatt mindössze négy (!) pontot szereztek (19–32), majd tízpontos Sepsi-SIC-vezetéssel fordulhattak a csapatok.
Jót tett a szünet Gyulafehérvárnak, hiszen a harmadik játékrészt 12–11-re megnyerte, de a zöld-fehér mezesek ennek ellenére tudták tartani előnyüket (35–44). Az utolsó tíz percben hengerelt a szentgyörgyi gépezet, illetve Stoenescu is csillogott, hiszen két újabb hárompontost juttatott a gyűrűbe. Miroslav Popov csapata nem tudott, mit tenni a Nemzeti Liga legjobb alakulatának tartott szentgyörgyiekkel, akik az utolsó negyedben újabb tizenegy pontot vertek rájuk.
Az eddigi mérkőzésekkel ellentétben a Sepsi-SIC egyetlen pontot sem szerzett ellentámadásból, viszont a kispadról érkező játékosok 13 egységgel járultak hozzá a győzelemhez. Gyulafehérvár kilenc kísérletből egyetlen triplát sem értékesített, míg a SIC-nek a büntetődobásokkal gyűlt meg a baja, hiszen húszból csak tizenkettőt váltott pontra. A címvédő térdre kényszerítette ellenfelét, és megérdemelten jutott a döntőbe.
A másik elődöntő végeredménye: Galaci Phoenix–Brassói Olimpia 55–72.
Mérkőzés utáni nyilatkozatok:
Miroslav Popov: „Túl nagy volt rajtunk a nyomás, de azt kell mondanom, nem ismertem a csapatomra, mert féltek az ellenféltől. Tudom, hogy Sepsiszentgyörgynek van a ligában a legjobb csapata, de ha több türelemmel és nyugalommal játszunk, akkor jobb eredményt hozhattunk volna. Nem használtuk ki esélyeinket, és nagyon sok dobást kihagytunk. Néha jobb húsz ponttal veszíteni, mint eggyel, de sajnálom, hogy így alakult, mert nagyon sokat edzettünk.”
Zoran Mikes: „Az eredmény ellenére nehéz mérkőzés volt, de már az elejétől kezdve mi irányítottunk, és nagyon jól védekeztünk. Volt néhány kisebb hibánk, de erre a mérkőzésre vonatkozó tervünket véghez vittük. Azt gondolom, hogy támadásban lehettünk volna jobbak, de remélem, ez a döntőben majd eredményesebben alakul. Összességében elégedett vagyok a lányokkal, de mint edző, mindig találok olyat, amit lehetett volna jobban.”
Annemarie Părău: „Nagyon nehéz mérkőzés volt, de azt gondolom, a különbség a védekezésben mutatkozott meg. Akárcsak tavaly, idén is döntőt játszunk, és mivel mi vagyunk a címvédők, nagy a nyomás rajtunk, viszont ennek ellenére remélem, másodszor is elhódítjuk a Román Kupát.”
Sepsi-SIC–Brassói Olimpia 87–49
(21–18, 21–12, 22–14, 23–5)
Mintegy 1400 néző. Vezette: Ciprian Stoica, Alexandra Dincă, Amaria Marchiş. Sepsi-SIC: Marshall 21/9, Jeffery 15/6, Thompson 9/6, Evans 5, Părău 13/3 – Pierre-Louis 6, Tavic 9/9, Lazar 2, Lovász 2, Stoenescu 3/3, Kilin 2. Edző: Zoran Mikes. Brassói Olimpia: Logan 9, Sharpe 11, Irimia 12/6, Bartee 5/3, Pesovic 6 – Mitic 2, Haas 2, A. Ferariu 2, M. Ferariu, Chiş, Ardelean, Brezoi. Edző: Dan Calancea. Legtöbb lepattanó: Thompson és Pierre-Louis 6–6, illetve Logan és Bartee 8–8. Legtöbb gólpassz: Părău 7, illetve Pesovic, Bartee és Sharpe 2–2.
Nagyszerű teljesítménnyel, kiütéses, 38 (!) pontos győzelmet aratott a Sepsi-SIC a Brassói Olimpia felett a Román Kupa döntőjében, így a tavalyhoz hasonlóan újra Székelyföldre került a Kupa.
Nagy volt a nyomás mindkét alakulaton, de csak az első 15 percben volt kiegyensúlyozott a találkozó, utána már a Zoran Mikes által irányított zöld-fehér mezesek akarata érvényesült, a brassói csapat pedig csak nézhette a történéseket, mert semmiben nem tudta megakadályozni ellenfelét.
A találkozó első pontjait Irimia büntetődobásból szerezte, majd Jeffery következett, aki egy perc alatt nyolc pontot jegyzett. Evans neve mellett már öt perc után három szabálytalanság állt, így Mikes kénytelen volt lecserélni egyik alapemberét. A következő percekben fej-fej mellett haladtak a csapatok, azonban az első negyed utolsó percében Pierre-Louis, Părău és a már említett Jeffery kosaraikkal hárompontos előnyhöz juttatták a zöld-fehér mezeseket (21–18). A második játékrészben Brassó csak négy percig tudta tartani a szentgyörgyi vonatot, amely utána átrobogott rajta. Părău és Marshall egy-egy triplával zárta ezt a negyedet, így 12 pontos (42–30) szentgyörgyi előnnyel vonulhattak szünetre.
A pihenő után jöhetett az örömjáték! A sziklaszilárd védelemnek köszönhetően szerzett labdák és a könnyedén értékesített ellentámadások már a harmadik negyed végére pontot tettek a küzdelem végére, hiszen már 20 (!) ponttal vezetett a Sepsi-SIC (64–44). Az utolsó tíz percben a brassói csapat teljesen megtört, és ez a támadójátékukon is meglátszott, hiszen mindössze öt pontot szereztek. A szentgyörgyiek a mérkőzés alatt átlag felett szórták a hárompontosokat, illetve összesen tizenkét triplát jegyeztek, míg az Olimpia csak hármat értékesített. Dicséretes, hogy mindegyik zöld-fehér mezes pontot szerzett, így egy igazi csapatjátéknak és küzdeni akarásnak köszönhetően megvédte címét a Román Kupában a Sepsi-SIC. Nagyszerű érzés volt küzdeni látni a lányokat, együtt örülni velük, részese lenni ennek a felejthetetlen pillanatnak, és a kosárlabda-történelem részévé válni.
Mérkőzés utáni nyilatkozatok:
Zoran Mikes: „Csak annyit tudok mondani, hogy büszke vagyok a lányokra, mert igazán csapatként játszottunk. Az elején nehéz volt, mert Evans három szabálytalanságot gyűjtött be, de aztán sikerült megtalálni a helyes utat, így meneteltünk a győzelemig. Ezért a sikerért dolgoztunk egész évben, és megmutattuk, hogy nagy szívvel győzni lehet. Nagyon boldog vagyok, és ez a diadal nagyszerű ajándék a lányok tízéves szülinapjára.”
Janessa Jeffery: „Tudtuk, hogy nehéz feladat vár ránk, mert jó csapata van Brassónak. Az első két negyedben tartották a lépést velünk, és jó pár lepattanót begyűjtöttek támadásban. A mérkőzés második félidejében tele voltunk energiával, és olyan iramot diktáltunk, amit egyszerűen nem tudtak tartani. Minden egyes labdáért harcoltunk, és aki a pályára lépett, az mindent beleadott. Csak erre volt szükségünk a győzelemhez.”