A megszokott órában mintegy ötvenen gyűltek össze a Gábor Áron téren, ahol Tóth Bálint, a vármegyések erdélyi szóvivője szólt az egybegyűltekhez. Beszámolt arról, hogy alkalma volt jelen lenni az egyik bukaresti tárgyaláson, ahol mikor két bebörtönzött társa ránézett, nem a szánalom és a sajnálat érzése fogta el, hanem erő sugárzott felőlük, rámosolyogtak és inteni próbáltak, hiszen nem szólalhattak meg. A szóvivő szerint, ha bűnösek lennének, akkor nem sugároznának ilyen erőt. Azt is elmondta, még mindig nem tudatosult a székelyföldi emberekben, hogy ártatlanok vannak fogságban. Isti és Zoltán nem tett semmit, és mégis többet tett, mint az átlagemberek – hangsúlyozta –, azért a nemzetért küzdött, mely a legtöbb esetben nem is érdemes erre. Jelen korunk Romániájában ártatlan embereket tartanak fogva, a romániai magyarság kisebbségi képviselete, ha szóba kerül az ügy, vagy hallgat, vagy kitérő, semmitmondó választ ad, és magára hagyja a meghurcoltakat. Rákérdezett: normális-e az a rendszer, amelyik könyveket koboz el, leveleket foglal le, nem engedélyezia fogvatartottak látogatását és kénye-kedve szerint játszadozik az emberekkel. Isti és Zoltán ügye beszélő példa arra, hogy Romániában nem történt igazi rendszerváltás, ez az ügy minősíti a román és a magyar vezetőséget egy­aránt, és a székely népet is. Húzhatjuk a harangot, ha senki nem akarja meghallani, imádkozhatunk, de ha mi nem lépünk a saját ügyünkben, elbukunk, bárkinek berúghatják az ajtaját, bárkit elvihetnek zászló és könyv miatt, és lassan bárkit meghurcolhatnak azért is, ha az illető azt mondja, hogy ő székely, vagy elénekeli a székely himnuszt – összegezett a szóvivő.
Ezt követően a felvonulók rendőri és csendőri kísérettel tették meg a szokásos, engedélyezett útvonalat, menet közben jelmondatokat skandálva a három karhatalmi intézmény épülete előtt. Tegnap délután a sportcsarnokban megtartott K1-es gála bevételét a szervezők a vizsgálati fogságban lévő két vármegyés ügyvédi költségeinek fedezésére ajánlották fel.