Mert mintha minden és mindenki összeesküdött volna ellenünk, olyan ellenséges hangulatban, környezetben, fojtogató légkörben kellett versenybe szállnia a Sepsi-SIC női kosárlabda-csapatának a Román Kupáért a brassói négyes döntőn. Néhány hete ugyanis újabb hazugságon alapuló lejárató hadjáratot indítottak ellenünk a feszültségkeltésben érdekelt erők, és újra országos napilapok címlapjára, hírügynökségek, televíziók képernyőjére került Sepsiszentgyörgy, Székelyföld. Hatalmas botrányként, óriási incidensként, a román nemzetállam ellen elkövetett merényletként sikerült tálalniuk azt a sporteseményen amúgy egyáltalán nem szokatlan esetet, hogy nemrégiben a sepsiszentgyörgyi közönség pár másodperces füttyel jutalmazta a kolozsvári csapat azon viszonyulását, mely során tüntetőleg melegíteni kezdtek a székely himnusz eléneklése alatt. Lett aztán ebből prüszkölés, felháborodás, kollektív megbélyegzés, fenyegetés, tragikomikumba torkolló focidrukkeri reakció, sportminiszteri megszólalás, minisztériumi visszakozás, pattanásig feszültek az idegek – Zoran Mikes edzőnek ilyen körülmények között kellett felkészítenie tanítványait a sorsdöntő meccsekre, a klub vezetőségének ilyen előzmények mellett kellett belépőjegyekről, utaztatásról is gondoskodnia, a tengernyi szurkolónak pedig ilyen hangulatban kellett Brassóba utaznia és biztatnia a csapatot.
És mégis, mindenki jelesre vizsgázott, minden összejött. Ennyire motivált játékosokat, ilyen fegyelmezett csapatjátékot régóta nem láttunk, ennyire lelkesen, igazi hazai hangulatot, környezetet teremtve talán soha nem szurkoltunk, Brassót szinte szó szerint meghódítottuk, ilyen egységesek talán soha nem voltunk – ennek pedig meg is lett az eredménye, sikerült ismét Sepsiszentgyörgyre hozni a kupát. Ráadásul mindezt úgy, hogy leckét adtunk: a pályán a Sepsi-SIC játékosai tartottak parádés bemutatót kosárlabda-tudásukból, csapatmunkából, fegyelemből és küzdeni akarásból. A pályán kívül pedig a lelátókat zöld-fehérbe öltöztető 6–800 sepsiszentgyörgyi mutatta meg, miként kell szívvel-lélekkel, kitartóan, mindvégig sportszerűen biztatni a csapatot, elegánsan lereagálni a hazai ultrák provokációit, együtt lélegezni a játékosokkal.
Vasárnap este jó volt sepsiszentgyörgyinek lenni, mert egymást segítve, közösen értük el a győzelmet. A sikerre, az örömre, a közösségi élményre pedig oly nagy szüksége van mindennapi küzdelmeinkbe belefáradó közösségünknek, mint földnek a vízre.