Mózes László
Hogy kisebbségi, avagy nemzeti közösségeket érintő, kényesebb kérdések véleményezése és megvitatása, jogsérelmek elemzése, netán orvoslási javaslata mostanság nem remélhető nemzetközi intézményektől, fórumoktól, esetlegesen külföldi kormányoktól, szinte evidencia. Ezt erősítették meg Kolozsváron a magyar nemzetpolitika nemzetközi környezetéről szervezett kerekasztal résztvevői is, kiemelvén, hogy a jelenlegi világhelyzet nem kedvez a kisebbségi jogérvényesítésnek.
Eme, még a bizakodást is korlátozó nézetet árnyalja Kántor Zoltán, a magyarországi Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója, aki szerint a katalán és a skót önállósodási törekvések, illetve a migránsválság is rávilágíthat arra, hogy az identitás kérdései Nyugat-Európában is felértékelődnek, és ez segítheti a magyar nemzeti közösségek törekvéseit. Ám ennek ellenére továbbra is valószínűsíthető, hogy a migránsválság súlyától tántorgó Európa kisebbségi kérdések kapcsán csendes marad, mert valójában érzéketlen az ilyen ügyek iránt.
Az említettek ellenére az RMDSZ Kulturális Autonómia Tanácsa által szervezett beszélgetésen elhangzott egy eddig kevésbé hangsúlyozott vélemény is, miszerint kezdeményezni kellene az 1918-as román ígéretek nemzetközi számonkérését. Fábián Gyula egyetemi docens, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogász oktatója vetette fel, hogy a nemzetközi szokásjogban száz év az elévülési idő, és 2018-ig lehet eséllyel számon kérni azokat a kisebbségekre vonatkozó ígéreteket, amelyeket az erdélyi, bánsági és magyarországi románok képviselői a Romániával történő egyesülést kimondó gyulafehérvári nyilatkozatban rögzítettek. Hiszen, mint emlékeztetnek, a dokumentum teljes szabadságot, anyanyelvű közigazgatást és igazságszolgáltatást, valamint arányos képviseletet ígért a Romániához csatlakozó népeknek. És noha az említett eljárás bonyolult – az ötletgazda szerint a hágai Nemzetközi Bíróságnak tanácsadóként kellene állást foglalnia arról, miként vélekedik a gyulafehérvári ígéretekről –, mégis egy lehetőség, amivel érdemes élni. Mi több, maga a kezdeményező is úgy véli, a hágai bíróság véleménynyilvánításának döntő szerepe lehetne, hiszen Románia is fordult már ehhez a testülethez, és elfogadta a román–ukrán tengeri határ kérdésében hozott döntést. Igaz, azt is megjegyezte, egy állam sem szeretné, hogy kisebbségeinek túl sok joga legyen...
Bár a kolozsvári fórumon elhangzott, az EU intézményeinél való panaszkodással már semmire sem jutunk, mégsem érdemes a csüggedést, a reménytelenséget választani. Ösztönzőbb arra gondolni, amit már rég tudunk: gondjaink megoldását mástól nem remélhetjük, csak önmagunkra számíthatunk.
