nem a férfi, a nő, de a szerelem,
nem a nyár, nem a tűz, hanem a vágy.
bármit is írnak, túlnő a tényeken,
ahogy összegyűjt és egymásba ráz.
mert szerelemtől dugul el a világ,
tülkölnek vad kocsik egymás előtt,
mert szerelemtől nem indulnak gépek,
s lesznek idegesek a szeretők.
jámbor férj profilból nézve szenilis,
a szerelem… amíg csak a halál…,
s kémiai anyagokban utazik,
az asszony, a férj is csak erre vár.
házasságot dombon tör, újat ígér,
nem számít, negyven-e vagy harmincnyolc,
el-elmegy, aztán idővel visszatér,
mert nyilván nem múlik el, ami volt.
aztán hányingere támad magától,
a szerelemtől, és hogy pont olyan
minden, a férj-feleség most sem vádol,
és tudja, nem múlik el boldogan…
