A férfi, negyvenen túl, néha
bámulná sörpocakját, még ha
nincs is neki. Szeretne csak
tengeni-lengeni a fák között,
de sajnos felnőtt,
nem látja már az erdőt,
csak a járdára sodródó avart.
A fénytől kábán, kissé
zavartan álldogál a lábán,
de majd a déli forgalmi dugóban
meglátják valakik: a magyarok
istene hol lakik. És robban,
és ide-oda cikázni sem átall,
jóízűen nevet a cimborákkal,
de otthon nincs mese,
tévé, billentyűzet, papírhalom,
hifi, wifi és okostelefon,
persze nagyon, nagyon,
nagyon szeret,
ha amikor még csak lehet,
ahogy a kényelmet is szereti.
Fel sem tűnik neki: milyen
pompásan elvan nélküled.
