A kutatók most kapcsolatot találtak az anya terhesség alatti és röviddel a baba megszületése utáni alacsony oxitocinszintje és annak valószínűsége között, hogy az új szülők szétválnak a gyerek két és fél éves kora előtt – mondta Jennifer Bartz, a kanadai McGill Egyetem pszichológusa, a tanulmány egyik kutatója. A kutatás rámutat arra, hogy a hormonok befolyásolhatják a kapcsolatokat, talán oly módon, hogy megváltoztatják azt, miként birkóznak meg az emberek a stresszel és a gyerekgondozással. Az új tanulmányban Bartz és munkatársai 341 várandós nőtől vettek nyálmintát a terhesség első és harmadik trimeszterében, valamint a szülést követő 7–9. héten. Ezután két és fél évig nyomon követték a vizsgált személyeket. Az utolsó követéskor elérhető 188 mamának nagyjából 90 százaléka (170) még mindig az eredeti partnerével élt. Heten szakítottak. Mind a hét szakító nőre jellemző volt, hogy a terhességük első trimeszterében és a szülés utáni időszakban is alacsonyabb volt az oxitocinszintjük, mint azoké, akik együtt maradtak partnerükkel.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az alacsony oxitocinszint közvetlenül felelős a párkapcsolatok felbomlásáért. Könnyen lehetséges – mondta Bartz –, hogy a magas oxitocinszintű nők gördülékenyebben, kevesebb nehézséggel teremtenek kapcsolatot babáikkal, amit alapból elősegít a hormon anya–gyerek kötődésben játszott szerepe. Az anya–csecsemő kötődés bármiféle javulása kihat a családi élet és a háztartás egész hangulatára – mondta Bartz. Másik lehetséges magyarázat, hogy a magas oxitocinszint békességet, támogatást kereső, némiképp behódoló megközelítés jele lehet, ellentétben a stresszkezelés másik, „harcolj vagy menekülj” módjával. Harmadik lehetőségként az is felmerül, hogy a nők oxitocinszintje nem a jellemvonásaikat, hanem a helyzetüket tükrözi: nem kapnak annyi szociális vagy partneri támogatást, mint a magasabb oxitocinszintűek.  (origo.hu)