Solymosi Incze Enikő nevét elvétve lehetett egy-egy fényképfelvétel alatt látni a legkülönbözőbb helyeken a médiában. Bevallása szerint a nyolcvanas évek elején érzett vonzalmat a fotózás iránt az egykori sepsiszentgyörgyi pionírház fotós körének tagjaként, ahol id. Kovács László és Zágoni Aladár voltak tanárai, ők vezették be az akkor még fénykorát élő fekete-fehér fotózás titkaiba.
– Azóta is elvarázsol a képi világ, szenvedélyemmé lett a fotózás, szeretem megörökíteni azt, ami körülvesz, ami környezetemben történik. Előtérbe helyezem a spontán elkapott pillanatokat, igyekszem visszaadni az események hangulatát, kitérek a részletekre is. Egy Ljubityellel kezdtem és egy Smena 8-cal folytattam, jelenleg egy tükörreflexes Canonnal dolgozom – részletezte.
Jó helyen vert gyökeret az olykor hálátlannak mutatkozó, de foglalkozássá csak később váló szenvedély, ám ha művelője kitartó, ha nem enged teret az anyagiak miatti küzdelem okozta kiábrándulásnak, s ha türelemmel folytatja, szorgalommal végzett munkájának beérik a gyümölcse.
– Fotóztam sajtónak is – folytatta –, képeim jelentek meg a helyi napilapokban, hét évig jelen voltam a Plusz Portál oldalain is. Alapmesterségem női és kárpitszabó, ami az anyagiakat hozza. Árkoshoz való kötődésem okán vállaltam a tavaly augusztusban megjelent, Árkosról szóló könyv részleges illusztrálását.