Egy nemzetközi gyermekjogvédő szervezet romániai leágazása által nemrég nyilvánosságra hozott adatokból kitetszik, hogy jelenleg majd negyedmillió kisgyerek kénytelen éhesen lefeküdni esténként, és számuk évről évre emelkedik. Elsősorban a falvakon élők nyomora szembeötlő, a szülők 72 százaléka nem tudja megfelelően táplálni öt év alatti gyermekét, a vidékiek 37 százaléka 15 éves kora után funkcionális analfabéta, 20 százalékuk nyolcadik után nem jár többé iskolába, és folyamatosan növekszik azok száma, akik idejekorán abbahagyják a tanulást, pedig ma már nem titok, ilyen körülmények között legalább harmaduk felnőttként is mélyszegénységbe kényszerül. Romániában a lakosság 40 százalékát fenyegeti az elszegényedés, a gyermekeknél ez az arány még magasabb, 51 százalékos.
A lehangoló adatok sötét képet festenek, a bő negyedszázados demokrácia nem sok változást hozott, talán még látványosabbá vált a legelesettebbek nyomorúsága. Mindez nem titok az ország vezetői számára sem, a kormány múlt héten 47 pontos szegénységmegelőzési csomagot ismertetett, ígéretük szerint a részletekkel e héten rukkolnak elő. A bemutatott vázlatokból is kitetszik, a tervek ambiciózusak: születéstől idős korig vázolták azokat a tennivalókat, melyek könnyítenének az életen. A megfelelő orvosi ellátás és az oltások biztosítása, a csecsemőelhagyás visszaszorítása szerepel a kezdeteknél, bölcsődék építése, faluhelyen gondozók alkalmazása, az óvodai, iskolai oktatás vonzóvá tétele kedvezmények egész sorával a rászorulóknak a 18 év alatti korosztályoknál, a későbbiekben pedig munkahely biztosítása, idős korban a civilizált életkörülmények, a munka- és szórakozási lehetőségek megteremtése, a gondozói hálózat kiépítése tűnik fel a tervekben. Csupa fontos és észszerű elképzelés, melyekre már régóta szükség volna, és többségük ilyen-olyan programokban helyet is kapott, ám a pénzhiány miatt valahogy mindig megbicsaklott alkalmazásuk. Honnan lesz anyagi fedezet ezúttal megvalósításukra? Erről egyelőre nem szól a fáma.
Papíron könnyű terveket szövögetni, szép elképzeléseket vázolni, ám ha nem tudják megteremteni megvalósításuk hátterét, marad, mi eddig volt, egy szegény ország, amelyben egy dolog nő biztosan: a szegények száma.