Negyedik kiadványát rendezhette nyomda alá a közelmúltban Kovászna és Hargita megye önkormányzatainak kezdeményezésére a hét évvel ezelÅ‘tt életre hÃvott, a székelyföldi kutatókat, szakértÅ‘ket tömörÃtÅ‘ Székely CÃmer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport. Az újabb tanulmánykötetet, amely a Székely jelképek cÃmerben, pecséten cÃmet viseli, kedden mutatták be Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban.
Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója örömmel állapÃtotta meg, hogy az utóbbi években reneszánszát élte és éli a székely szimbólumok (zászlók, cÃmerek, pecsétek) kutatása, az eredmények pedig az ilyen és hasonló – a megyei önkormányzatok által támogatott – kiadványok révén a nagyközönség számára is megismerhetÅ‘vé válnak. A mecénási szerepet vállaló megyei testületek vezetÅ‘i, Borboly Csaba és Tamás Sándor is megosztották gondolataikat. ElÅ‘bbi egyrészt a szimbólumok minél alaposabb ismeretérÅ‘l értekezett, a fiatalok itthon maradása egyik eszközének nevezte, megállapÃtotta, hogy kevesebb cirkuszra és több munkára, nyugodt épÃtkezésre lenne szükség. Tamás Sándor a Székelyföld a székelyeknél van a legjobb helyen gondolat köré épÃtette mondandóját. A mi történészeinknek kell feltárniuk múltunkat, a mi szakembereinknek kell megÃrniuk a jelen és a jövÅ‘ forgatókönyveit – fejtette ki az elnök, és hozzáfűzte: olyan emberekre van szükség manapság, akik bátrak és minÅ‘ségi munkát végeznek. A két székely megyében ezért támogatják a kutatást, forrásfeltárást, amely eredményeként ilyen kiadványok láthatnak napvilágot. Mindkét önkormányzati vezetÅ‘ kiemelte: a tanulmánykötet hamarosan román és angol nyelven is elkészül, elÅ‘bbit pedig Bukarestben is bemutatják.
A székelyudvarhelyi székhelyű Hargita Megyei HagyományÅ‘rzési Forrásközpont gondozásában megjelent, hat levéltári, történész, illetve cÃmertani szakember munkáját, tanulmányát összesÃtÅ‘ kiadvány a 2009-ben a székely jelképtörténet terén elindÃtott kutatássorozat újabb eredménye – derült ki Mihály János történész, szerzÅ‘ ismertetÅ‘jébÅ‘l. A szakember szerint hét évvel ezelÅ‘tt kristályosodott, hogy szakmai igényességre és megalapozottságra van szükség a székely szimbólumok kutatásánál, a rendszerváltást követÅ‘en ugyanis csak amatÅ‘r próbálkozások voltak. A hozzáértÅ‘k valamiért hosszabb ideig ódzkodtak a témától, 2009-ben a marosvásárhelyi Pál Antal Sándor, a sepsiszentgyörgyi Szekeres Attila István, a székelyudvarhelyi Zepecáner JenÅ‘ segÃtségével sikerült elindÃtani azt a folyamatot, amely eredménye az eddigi négy tanulmánykötet, valamint egy székelyföldi történelmi zászlósor összeállÃtása és felállÃtása – mondta el a történész. Mihály János ugyanakkor a kutatás sokoldalúságára és mélységére is rámutatott. A tanulmányok nemcsak települések, térségek cÃmereinek, pecsétjeinek kutatására szorÃtkoznak, hanem alapos ismertetÅ‘vel szolgálnak az egyházi, illetve a nemesi jelképekrÅ‘l is.
Zárásként Szekeres Attila István az Erdélyi CÃmer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke, a kiadvány egyik szerkesztÅ‘je a székely jelképek Románia heraldikájában történÅ‘ továbbélésérÅ‘l tartott rövid vetÃtett elÅ‘adást. A történész a Trianon utáni Nagy-Románia cÃmerének születésétÅ‘l – Keöpeczi Sebestyén József cÃmerművész munkája – indulva ismertette azokat momentumokat, amelyek során Székelyföld, a székely városok, illetve az egykori vármegyék cÃmerei és ezen belül a székely szimbólumok – a nap és a hold, valamint a csillagok – szenvedtek el esetenként ijesztÅ‘ átalakÃtásokat. Amint az sejthetÅ‘ volt, a legjelentÅ‘sebb rombolás a kommunizmus idején történt – erÅ‘ltették a heraldikával még köszönÅ‘viszonyban sem lévÅ‘ elemeket –, viszont már korábban, a királyi Románia illetékesei is tettek jócskán azért, hogy a szimbólumok terén is jelezzék az új hatalmi viszonyokat. Mégis ezek a jelképek mindezt túlélték, mára pedig nagyjából sikerült visszaállÃtani az 1920 elÅ‘tti állapotokat.