Nem tetszik a pártoknak a szakértői kormány: folyamatosan bírálják, egyik vagy másik irányba próbálják hajlítani – választási évben nem csupán barátokra van szükség, az ellenség is jól fog, lehet támadni, vitézkedni –, kifogásolják döntéseit, lesajnálják tagjait, vitatják hozzáértésüket, elkötelezettségüket. Megbuktathatnák, de ezt sem akarják, ezért csak piszkálják, egyféle erőfitogtatásként.
A héten azt találták ki, hogy számon kérjék a kormányfőtől az Intact médiatröszt elköltöztetését, az egészségügyi minisztertől pedig az Argeş megyei halálos csecsemőfertőzéseket: hirtelen nagyon kezdte érdekelni a honatyákat a sajtószabadság és a kórházi ellátás, ami eddig igen kevés fejfájást okozott nekik.
A mérhetetlen, nem is leplezett arrogancia mellett egyébről is árulkodik a mód, ahogy a kormánytagok szőnyegre hívása – a parlament széles egyetértésével – megtörtént. Arról, hogy a törvényhozók vagy nincsenek tisztában az Antena csatornák helyzetével – Dacian Cioloşnak kellett elmagyaráznia, hogy a cég és az alkalmazottak munkahelye nem szűnik meg, csak a jogtalanul szerzett vagyon kerül vissza az államhoz, amelynek kötelessége betartani a törvényeket –, vagy nem értenek egyet egy jogerős ítélet alkalmazásával, mert egykori politikustársuk, Dan Voiculescu zsebét érinti. Valószínű, hogy a korrupciógyanús intézményvezetők leváltása is zavarja őket, de ezzel sem lehet előállni. Ám a véleménynyilvánítás korlátozásán sem hiteles sopánkodni, amikor a rágalmazási törvénytervezet csak a létszámhiány miatt bukott el; és ugyancsak visszás a fertőzések miatt tajtékozni, mikor tudjuk, hogy országszinten csecsemők tízezrei nem kapták meg a kötelező védőoltásokat. Mindez az előző kormány mulasztása volt, de rajtuk akkor nem kérték számon, csak az utcai tüntetők, ám erről is szeretnek megfeledkezni a felkent politikusok.
Mi, választók, azonban élénken emlékszünk rá, hogy ez a kormány azért került tisztségbe, mert elődei mind lejáratták magukat. Késő azon fanyalogni, hogy politikai támogatottság híján a kabinet nem tud jól dolgozni, fontos törvényeket elfogadtatni: nem ez a dolga, és nem lehet mások el nem végzett munkájáért elmarasztalni. Az meg egyenesen felháborító, hogy tájékozatlansággal, a hazai viszonyokban való járatlansággal vádolják a Brüsszelből hazahívott vagy a versenyszférában elismert szakértőket: tudjuk jól, mit mutattak fel a pártpolitikai alapon kinevezett tárcavezetők, alig működik valami az országban.
Szerdán ismét összezárt a valóságtól elrugaszkodott politikai osztály, amely – botrányok és pénzlenyúlások között – megátalkodottan kitart saját hibái mellett: a kormányfő feleltetése után a honatyák nyugodtan elutasították korrupcióval vádolt társaik kiadatását az igazságszolgáltatásnak. És csütörtökön nyugodtan hazamentek...