Egyre kevesebben tudják, hogy Kézdivásárhelyen a római katolikus, a régi és az új református, valamint az ortodox temetőn kívül izraelita sírkert is létezik, amely gondozásra, rendezésre szorul.
Az egykori fás vállalat mögötti kis völgyben található a 20. század első felében (1909-ben) megnyitott, teljesen elhanyagolt zsidó temető, amelyet csak 1940 októberéig használt a város zsidó közössége.
A második világháborús holokauszttal gyakorlatilag eltűnt a céhes város zsidó népessége – mindössze hatan élték túl a hitleri haláltáborokat –, utolsó tagjukat, a 2003 tavaszán elhunyt Stein Emánuel Manót már nem is oda temették. Az elhanyagolt, bekerítetlen, gazzal benőtt temetőben huszonhat sírkő található. Féder Zoltán húszat azonosított, a többi csak sírkeret, vagy hiányzik a sírkőről a márványtábla, vagy csak a beton fedőlap van meg. Olyan sírkövet is találtunk, amelyre nemcsak héber, hanem magyar szöveget is véstek.
Dimény Attila, az Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője szerint a kézdivásárhelyi zsidó közösség imaháza a főtérhez közel, a Domb utcában, a 6. udvartérben volt. Az 1880–1890-es években a közösség kántora és egyben saktere Weiss Ábrahám. Féder Zoltán, a háromszéki zsidóság szakavatott kutatója arról számolt be a Charta Kiadónál Zsidók Háromszéken címmel 2006-ban megjelent vaskos kötetében, hogy az első zsidó család, Engel Wilhelm családja 1835-ben telepedett le Kézdivásárhelyen. A hitközösség történetében csak egyetlen rabbi szerepel: 1937-ben a brassói ortodox zsidó hitközösség tanítóját, Deutsch Josuát választották meg. A legutóbbi népszámláláskor egyetlen személy vallotta magát zsidó vallásúnak.
Jó volna, ha az illetékesek minimális anyagi ráfordítással bekerítenék a kis temetőt, és eltüntetnék az ott évtizedek alatt felgyűlt gazt, hiszen a régi zsidó temető sírkövei várostörténeti szempontból is jelentős értéket képviselnek, ráadásul jó állapotban maradtak meg, érdemes átmenteni az utókor számára.
