Útjuk legelején ugyanis még maguk sem tudták, mivel fogják megtölteni az újságot, egyáltalán: mi legyen az a kínálat, amivel olvasótábort tudnak kialakítani? Milyen tartalmú írások kelthetik fel diáktársaik érdeklődését? Milyen rendszerességgel jelenjen meg a Bakancs? Milyen formátumban, milyen kivitelben? Holott a válaszok kezdeti dilemmáikra valójában nagyon egyszerűek: arról kell írni, ami a szerkesztőket is érdekli, az iskolában zajló rendhagyó eseményekről, kiemelkedő teljesítményű társakról – ezek adják az alkalmi témákat. A többit az állandó rovatok. És a lap akkor jelenik meg, amikor elkészül. Hát így alakult ki a Bakancs legújabb folyama, az elmúlt két és fél évtizedben a gyakori kényszerszünetek okán a megszámlálhatatlanodik.
Most azonban, ideig-óráig legalábbis, biztosított a folyamatosság. Az (újra)alapító főszerkesztő, Jánosi Eszter kimenő évfolyamos, az érettségire való készülés miatt átadta a szerkesztői szoba (mert ilyen is van a Mikesben!) kulcsát Fazakas Rékának, aki még csak tizedikes, tehát – amennyiben társai továbbra is bizalmat szavaznak neki, illetve „amíg a Bakancsnak haszna van” belőle – két év áll rendelkezésére, hogy megvalósítsa tudatosan vállalt célját: „a Bakancsot megismertetni az iskola diákjaival, mert sokan közülük még mindig nem tudják, hogy van iskolaújságunk”; és hogy megtegye azt is, amire nem vállalkozott ugyan, de ez a sulilapok igazi célja és rendeltetése: véleményalakítás és véleménynyilvánítási fórum biztosítása az adott közösség számára. Hogy majd gondolkodó és értve olvasó emberekké váljanak a mai „emberkék”. Ehhez azonban az szükségeltetik, hogy mindig az előző lapszáménál nagyobb tartalmi és formai igényességgel készítsék az újságot – de bírálatból ennyi, hisz tulajdonképpen csak annyit akartunk mondani: sok sikert, új Bakancs-csapat!