Ezt az eredetileg a Skandináv-félszigetről származó népet 271 körül Aurelianus császár Dácia nyugati részén telepítette le, ahonnan a gótok támadása miatt nyugatra vonultak. Ezután Pannóniába vándoroltak, ahol I. Constantinus 330 körül földet adott nekik. 400-ban vagy 401-ben – valószínűleg a hunok elől menekülve – az alánokkal és svédekkel újra nyugat felé húzódtak. Ebben az időben egyik törzsük már felvette a keresztény hitet. Valens császár uralkodása idején tértek át az arianizmusra, amely ellentétben állt a keresztény vallás hivatalos Szentháromság-felfogásával... Később Gallián keresztül Dél-Spanyolországba vándoroltak (Andalúzia róluk kapta a nevét), és végül Észak-Afrikában alapítottak önálló királyságot, amely 534-ben megadta magát Justinianus bizánci császár seregeinek. Thrasamund király (450–523) alatt az afrikai vandál udvar és arisztokrácia a római kultúra felé fordult. Prokopiosz szerint a vandálok rajongtak a színházért, a lóversenyért, szerették a táncot, a színészetet és a mimus játékot, költőik pedig ékes latin nyelven az arisztokratákat dicsőítő verseket írtak.
A jelenlegi afrikai, közel-keleti és ázsiai bevándorlók Európába hullámzó tömegeit figyelve, bátorságuk tűnik fel, amikor a drótkerítésen lyukat fúrva átcsúsznak. A vakmerőbbek  fegyver nélkül  szállnak szembe az országot védő rendőrökkel, katonákkal. Szervezett kitöréseket is láttam az ideiglenes szállásokról, ahonnan csomag nélkül, zsebre dugott kézzel indulnak a Németországnak, Angliának, Svédországnak nevezett ,,mennyországok” felé! Munkát keresve, az ingyenjuttatásokért? Ezernyi gondolattal, el nem hangzó kérdésekkel követem őket véget nem érő útjukon. Néha szimpátiával, de ellenérzésekkel is, ha agresszív a viselkedésük!
Ferenczy L. Tibor