Talán néhány járókelő észlelte csupán, hogy a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban az „oroszlános emlékmű” valamiért más, mint pár héttel ezelőtt. Holott az 1848–49-es szabadságharcnak emléket állító obeliszken és a két oroszlánon semmi nem változott: csupán szakértő tisztította le, s olyanokká váltak, mint a 142 évvel ezelőtti avatáskor, illetve 44 évvel ezelőtti kiegészítéskor.
A városvezetés fontosnak tartotta, hogy a megújuló főtérrel együtt a szabadságharc emlékműve is megújuljon, ezért kérték fel Nagy Benjámin szobrászt, kőrestaurátort az obeliszk és az oroszlánok letisztítására – mondta el Sztakics Éva megbízott polgármester. A december folyamán elvégzett karbantartó tisztítást még egy állagmegőrzési kezelés követi, valamint az emlékmű kőből rakott alapjának kijavítása. Mindez a napokban megtörténik, így március 15-én nem csupán környezetében átalakított, de önmagában is megújult emlékművet koszorúzhat meg Sepsiszentgyörgy közönsége.
A köznyelvben „oroszlános emlékműként” élő ’48-as emlékjelnek hányatott sorsa volt, kétszer is lerombolták és újjáépítették. Az 1848–49-es szabadságharc és Háromszék önvédelmének negyedszázados évfordulóján avatták, 1874. október 11-én. Az emlékművet a budapesti szobrász, kőfaragó Gerenday Antal tervezte és készítette el, évtizedekig kovácsoltvas kerítés övezte, hiszen a mai Erzsébet parknak az a része vásártér volt. Az emlékmű elbontását követően a kovácsoltvas kerítés a Kökös határában 1958-ban állított Gábor Áron-emlékmű védőkerítésévé vált, néhány eleme a csernátoni Haszmann Pál Múzeumba került.
Az avatásakor Honvéd emléknek nevezett emlékmű hosszú időn keresztül a sepsiszentgyörgyi március 15-i megemlékezések központi helyszíne volt. A trianoni diktátumot követően, mint annyi magyar emlék Erdély-szerte, ez is mostoha sorsra jutott. Előbb az obeliszkről verik le a felső részén elhelyezett koronás címert, majd magas deszkakerítést vonnak az emlékmű köré, végül az obeliszket beszállíttatják a múzeumba, csak a talapzat és az oroszlánok maradhattak a helyükön – nem sokáig. Az 1930-as évek magyarellenes nacionalista közhangulatában ismeretlen tettesek egy éjszaka az oroszlánokat lecibálják a talapzatról, ekkor még visszahelyezik azokat, de 1934-ben már a rossz emlékű Bidu prefektus utasítására az emlékmű maradékát is a múzeumba száműzik, a talapzatot lebontják. A kicsi magyar világ legelején, még 1940 szeptemberében visszaállítják az eredeti emlékművet, akkor még az obeliszk oldalain olvashatóak voltak a Jókai Mór által megfogalmazott feliratok. Ekkor már nem volt szükség az emlékművet kerítéssel védeni. Ez az állapot sem tarthatott sokáig, az 1944 szeptemberében beözönlő Maniu-gárdisták ismét ledöntötték az emlékművet, az oroszlánokat pedig lefejezték – a megcsonkított szobrok ma a Székely Nemzeti Múzeum kertjében láthatóak. Az emlékművet újra visszaállították, bár az obeliszkről a címert eltávolították (helyén ma az 1848–49 felirat látható), az oszlop alsó részéből a domborműveket kivették, és a Jókai Mór által megfogalmazott feliratokat is lecsiszolták. Az obeliszk újabb negyedszázadon át egymagában állott, míg 1972-ben, kihasználva a közigazgatási átszervezést követő „kirakat-megye” lehetőségeit, Sylvester Lajosnak sikerült elérnie, hogy visszaállítsák az oroszlánokat is: ezeket az eredetiek mintájára egy bukaresti állatszobrász készítette el.
