FEKETE ISTVÁN, Bölön. Nagyon jól tájékozott írás jelent meg a bölöni disznóhizlaldáról az április 15-i Háromszékben, csak az nem jutott senkinek eszébe, hogy megnézze a területet, miképpen van kijelölve.
Nem hiszem ugyanis a polgármester úrnak, hogy az utat is átadta, mert be van építve, és akinek a Berek-oldalban van kaszálója, az csak helikopterrel tudja elérni. Fejlesztésre szükség van, de azért meg kellene nézni, hogy ki mit csinál a vagyonunkkal. Én mindennel egyetértek, de jó lenne, ha meghagynák nekünk a magunkét.
TÓTH IRÉN, Kovászna. Az Önök lapja már gyerekkorom óta családunk mindennapos vendége, s úgy érzem, ez a legmegfelelőbb hely arra, hogy köszönetet mondjak a lemhényi Szentkereszthy Gerontológiai Központ lelkiismeretes munkaközösségének. Igen kevesen tudják, hogy az impozáns épület belsejében mennyi munka, mennyi türelem és odaadás kell ahhoz, hogy lakói ne érezzék az igazi otthon hiányát. Gyakran járok ott élő édesanyámhoz (aki egy csúnya betegség, az Alzheimer-kór áldozata), és mindig meghitt, családias hangulatot észlelek az intézményben. Nem könnyű a bizony elég súlyos betegségekben szenvedő idősekkel dolgozni, és nyugodt lélekkel merem kijelenteni, hogy az alkalmazottak nemcsak türelemmel, de lelkük finomságával is jelen vannak. Megünneplik a karácsonyt, van nőnap, születésnap, van vasárnapi szentmise is (ezért külön köszönet a lemhényi plébános úrnak). Illesse hála és köszönet elsősorban dr. Boga Olivér főorvos urat, hisz az ő kitartó munkájának eredménye mindez, de nem utolsósorban az odaadásáért és kedvességéért csodálom dr. Sepsi Edit orvosnőt, aki a nap 24 órájából bizony a legtöbbet betegei gondos felügyelésével tölti. Ugyanúgy köszönet a kedves gondozóknak, pszichológusnak, a személyzet minden egyes tagjának.
GÁL MIHÁLY és GÁL MIHÁLYNÉ, Kiskunhalas. Az 1970-es évek végétől járjuk Erdély útjait a családdal. 2007 nyarán Nyujtódra igyekeztünk egy lakodalomba, amikor Déva és Nagyszeben között közlekedési balesetbe kerültünk. Szerencsére, csak az autó sérült súlyosan, és az ügy rendezése során olyan emberi segítőkészséggel találkoztunk — románul, németül beszélő emberek és az intézkedő rendőrök részéről —, amit már régen tapasztaltunk romániai útjaink során. Külön említjük Demeter József Kézdivásárhely környéki kamionvezetőt, aki bő órányi szakszerű munkával tette lehetővé, hogy utunkat saját gépkocsinkkal tudjuk folytatni. Ily módon — a nem kis megrázkódtatás után — boldogan csatlakoztunk ünneplő barátainkhoz. Köszönjük, és elnézést kérünk a késésért.
PAKUCS ETELKA, Nagyborosnyó. A sepsiszentgyörgyi Reménység Nyugdíjasklub tagjai nemrég Szacsván vendégszerepeltek, ahová csak az erdei énekesmadarak és a csodálatos tájat kedvelők jutnak el. Kis falura vágytunk, ahol kultúrcsoport emlékezet óta nem járt — műsorunk célja volt megmutatni, hogy az idősek és magányosak is szebbé tehetik életüket. Jövet Egerpatakon szabadtéri előadást tartottunk a kellemes tavaszi időben. Mindkét faluban meleg fogadtatás, csemegeszámba menő kínálmáció várt, hálás szívvel köszönjük mindenkinek a fáradozást.
BARTOS E., Szentkatolna. A nadrággyárakban dolgozó székely anyák és lányok köszönik Boldizsár Béla független megyei tanácstagnak, hogy a Háromszék hasábjain is szót emelt rabszolgasorsuk ellen.
NÁDUDVARY ERIKA, Sepsiszentgyörgy. A golgotai nagy élelmiszerüzletből kitiltották a babakocsikat, holott ez az egyik olyan bevásárlóhely negyedünkben, ahová legkönnyebb lenne begurítani ezeket. Jómagam észre sem vettem a feliratot, amíg meg nem szólított a polcok között unatkozó eladók egyike. Kisgyermeket nem szívesen hagy kint senki magára, ezért megkértem, hogy vigyázzon rá, amíg vásárolok, oda is ment, de mikor a kicsi nyüzsögni kezdett, kivette a kocsiból, és magára hagyta. A gyermek pedig futkosott, és rámolni kezdett a polcon — a vásárlásból sem lett semmi, és fel is bosszankodtam a diszkrimináció miatt. Vajon a mozgássérülteknek sem szabad ebbe a tágas kereskedésbe bemenni? Azóta beszéltem több sorstársammal, őket is bántja ez, hiszen legtöbbünknek itt kell beszereznünk a mindennapit, apró gyermekekkel nem könnyű távolabbra eljutni — ennek dacára néhányan elhatároztuk, hogy azért sem vásárolunk többet ott. Ha nem értünk van az üzlet...
RANCZ SÁNDOR, Kézdivásárhely. Köszönetemet szeretném kifejezni a sepsiszentgyörgyi kórház ortopédiai osztálya munkaközösségének, és külön dr. Szmolka Istvánnak a gondos kezelésért, és azért az ellátásért, amelyben részem volt csípőműtétem előtt és után.
GÁL BÉLA, Sepsiszentgyörgy. Van összesen négy hektár földem a város szélén, a Csíki negyed közelében. Ezért adót kell fizetnem, noha termést évek óta nem tudok betakarítani róla. Régebb a környékbeli lakók vittek el mindent, amióta kaszálónak hagytam meg, három éve egy juhász legeltet rajta. Akinek van saját területe! Az adóm a hátralékokkal együtt már 1200 lejre rúg, a nyugdíjam pedig 660 lej, örülök, ha a lakásfenntartási költségek kifizetése után marad még valami belőle. Voltam kihallgatáson a városházán, a rendőrségre küldtek, ott azt mondták, kerítsem be a földeket (nem is egy darabban vannak), de ahhoz terv kell, engedély, pénz, s nem állok úgy, hogy megtehessem. Hiszen volt már kerítésem, annak is lába kelt. Nem tudom, a rendőrség nem a törvények betartásáért, a vagyon védelméért felel? Vagy az a törvény nem érvényes, amely szerint a tulajdonos beleegyezése nélkül nem szabad a területén legeltetni? Miért nem kéri számon senki?
