Erre a célra igen alkalmas az a turkáló, ahol minden kedden potom egylejes áron viheti az immár boldog tulajdonos a cuccot. Van is tolongás már a nyitás előtt, s a szerencsés bejutók szinte csukott szemmel viszik a jobbnak látszó olcsóságot. Közel lakom, tehát minden reggel látom a régi időkre emlékeztető tolongást, benn pedig azt a zsúfoltságot, ami igen alkalmas a gyorskezű tolvaj(ok) észrevétlen működésére.

Április 8-án két asszonytól is (az egyik a lányom volt) ellopták a pénztárcáját. 10-én felkerestem az üzletet, a tulajdonos távollétében az eladóval beszéltem. Mintegy vigasztalásomra mondta, hogy az egyiknek (a pénztelen) tárcáját megtalálták: egy cigány asszony jelezte, hogy ,,nagysága, itt, a ruhahalmon felejtette valaki a pénztárcáját". Ez a lányomé volt: a ,,becsületes tolvajnak" nem kellettek az iratok, csak a 180 lej! A másik asszony 240 leje mindenestől eltűnt. Mondja az eladó, hogy bezárták nyomban az ajtót, de rendőrt nem hívtak — akkor pedig mit tehettek?

Hogy mit tehetnek? Már csak saját érdekükben is: az ellenőrizhetőség mértékéig engedjék be (kedden is!) a vásárlókat, és bizonyos, jól felismerhető turkálókat kövessenek szemmel. Továbbá hívják fel a figyelmet a táskák biztonságos tartására és arra, hogy a pénzt a személyi iratoktól külön őrizzék, sőt, lehetőleg ilyen helyre ne vigyenek nagyobb összeget. A megsarcolt és előkerült pénztárcákon az ujjlenyomat árulkodik, a bűnözőket ki lehet szűrni a rendőrség nyilvántartása alapján. Az eladó szerint már több hasonló eset is előfordult. A turkáló tulajdonosának a jó híre is bánja, s a felelősség az övé is.