Sokak számára nem volt meglepő, hogy a március 30-án megrendezett RMDSZ-előválasztásokon városunkban nem volt nagy sürgés-forgás, érdeklődés.
Ez főleg abban nyilvánult meg, hogy már eleve történnek olyan húzások — hogy ne nevezzük csalásnak —, amelyek megmutatják majd, hogyan készülünk a tisztességes helyhatósági választásokra. Nem térek ki külön az őrkői cigányok voksolására, akik ,,szédületükben" nem tudták bejuttatni saját jelöltjüket egy tanácsi helyre, ennek ellenére ismeretleneket hoztak előnyös helyzetbe a pár száz egyforma szavazócédula segítségével. Ezt a dolgot nem is akarom bolygatni, hisz az RMDSZ alsó-háromszéki elnöke szerint nem történt semmiféle befolyás, csalás, és minden alaptalan, bár tisztán látható, milyen változásokat hozott a bejutók sorrendjében a tanácsi listán. E változás kapcsán szeretném megemlíteni a jelenlegi alpolgármester, Czimbalmos K. Csaba esetét, aki minden bizonnyal bekerül a helyi tanácsba, de bizonyos ismeretlenek megjelenésének köszönhetően hátrább esett a listán. Pont arra az emberre nem voksoltak, aki annyit harcolt, hogy az őrkői cigányoknak legyen ivóvizük, iskolájuk, járható útjaik, a Szent György-napok alkalmából pedig hosszabb előadásuk a város színpadján. Nem sok polgármesteri hivatal emberét láttam, akinek kötelessége lett volna hivatalból éjjel, hajnalban kóbor lovakat összegyűjteni a parkból, tömbházak körüli zöldövezetekről. Nem utolsósorban említem, hogy évek óta ő a Szent György-napok főszervezője. Talán egyedüli hibája az volt, hogy amíg egyesek politikai ,,recepteket" eszeltek ki, addig ő dolgozott.
Örvendetes számunkra, hogy két hónappal a helyhatósági választások előtt megyeszékhelyünk polgármesteri tisztségére két olyan embert sikerült javasolni, mint Antal Árpád és Csinta Samu, akik mind felkészültség, mind felelősségérzet tekintetében megfelelőek. Tervei ismertetése mellett tett egy említésre és megfontolásra érdemes kijelentést: választási egységet kell létrehozni a MPP-vel és a civil szervezetekkel. Szerintem, ha a helyhatósági választások alkalmából nem is lesz nagy szükség erre, hisz a településeken az emberek politikai színtől függetlenül a legalkalmasabb, legbecsületesebb gazdaembert akár függetlenként is megválasztják, októberben, a parlamenti választásokon, amikor már nagyobb ,,koncok" forognak kockán, bizony jól foghat. Emellett végre közös megegyezésre lenne szükség, mely ismét egy karámba terelné az egész megosztott erdélyi magyarságot. A vádaskodások nem hoznak eredményt. Mikor jön már el az idő, hogy egy helyi RMDSZ-vezető saját döntésére tudjon alapozni, s ne a szövetség központi parancsára cselekedjék. Tizenhat év alatt az RMDSZ központi vezetőségének összetétele nem sokat változott, a szövetség egy helyben topogott. Eddig még mindig sikerült felkapaszkodni a vonat utolsó kocsijára, nem számított, hogy azt szociáldemokrata, kereszténydemokrata vagy liberális mozdonyvezető vezette, és hamar sikerült elfoglalni egy bársonyszéket az első osztályon. Tizenkét évig jó kormánypartnerek voltunk, és nem is támasztottunk nagy igényeket, hallgattunk, mindenbe beleegyeztünk, és megalázkodtunk. Évek óta áll a kisebbségi törvény tárgyalása és jóváhagyása. Nem csak rólunk, de még húsz kisebbség jogairól van szó. El kell tűrnünk Funar, Vadim és Voiculescu állandó cinikus érveléseit, hogy pakolhatunk és mehetünk.
Egy biztos: a magyar ember soha nem adja fel a reményt. Az őszi választásokig sok idő van, még sok minden történhet mind az emberek kiválasztásában, mind a koncok elosztásában, és a következő év március 15-én nem csak nálunk, hanem Marosvásárhelyen is együtt ünnepel majd minden magyar ember.
Lőrincz Béla, Sepsiszentgyörgy