Hétköznapok a Csutakoson

2016. március 3., csütörtök, Riport

Rövid téli látogatásunknak lehetne más címe is, mondjuk: Falu a városban. A megyeszékhely fölé benyúló Csutakos – régebbi nevén Avas-tető – különálló, elszigetelt világ. Erdők, patakok, legelők a szomszédai, s mert nem jut el ide a nagyvilág zaja, a csend az úr. Maroknyi ember állandó munkahelye ez a dombtető, ahol azonban, mint mondták, csupa hétköznapokból áll a hét. Az állatgondozónak csak lopva adódik egy-egy rövidebb pihenő: a jószágnak enni és inni kell, számára nincs vasárnap, nincs sátoros ünnep!
 

  • Simon György, a főnök. Albert Levente felvételei
    Simon György, a főnök. Albert Levente felvételei
  • Simon Gyurika a legfiatalabb a csutakosi gazdaságban
    Simon Gyurika a legfiatalabb a csutakosi gazdaságban
  • Inni megy a patakra a 150 kecskéből álló csorda
    Inni megy a patakra a 150 kecskéből álló csorda
  • „Ez magyarul suba, románul kozsok”
    „Ez magyarul suba, románul kozsok”
  • „Most bővítettük a tehénistállót”
    „Most bővítettük a tehénistállót”

Nincs megállás
A Csutakosra látogató jobb, ha a kocsiban marad, mert ott éppen 17 juhászkutya fogadja, tudják jól, mi a feladatuk. A legkisebb egy fekete, mondja vendégfogadónk, de ez a legveszélyesebb, nappal megkötik.
– Ennek a helynek története van, de soha nem írt róla senki. Egykor a szentgyörgyi állami gazdaságé volt, a pártfarm bérelte. Rengeteg állattal, juhval, aztán pulykával – s végül semmi... Mindent elloptak, még az épület tetejét is. Amikor idejöttem, mondhatni semmi sem volt – így beszélt az íratlan történelemről Simon György tulajdonos. Erdészek, juhászok s a kirándulók is jól ismerték a sugásfürdői régi vendéglő egykori fiatal főnökét. Új farmot létesített, nem kis gonddal és befektetéssel, a területet telekkönyveztette. Két cég van a gazdaságon: az övé és a kisebbik fiáé.


Cél a fejlesztés
– A kisebbik fiam állattenyésztő mérnök, a szakma gépészeti részéből mesterizett, övé a tehenészet. Ott ő az úr, rendezi a takarmányozást. Látom, és mint szülő nagyon örvendek, hogy szereti, amit csinál, keresi az újdonságokat. Kíméli a gépeket, könnyebb tőle egy csókot, mint egy gépet kérni. Amikor elment Bukarestbe, képes volt elvinni a gépkulcsot, nehogy valaki elrontsa.
– Simon Gheorghe Silviu a nevem – mutatkozott be a „trónörökös”. – Másfél éve Bukarestben elvégeztem az állattenyésztési szakot, s most a család farmján folytatom. Kezdetnek egy kicsit nehéz, de lassan megszokom. A munka részben gépesített, reggel kemény két óra alatt a zömét lezavarjuk. Fontos a fejlesztés, szabad tartást hoztunk létre, és idén fejőház építését is tervezzük. Tanulok, tapasztalok, mert lehet, hogy később rám marad a juhászkodás is.
– Kilencvennyolc tehene van a fiamnak, s abból 67 fejős, de vannak üszők is – folytatja az apa. – Több a pirostarka, amelyik nem annyira érzékeny: hús is, tej is.  A megvásárolt romos épületet befedtük, ott tartjuk a Covalact tejgyár hűtőtankját, ez a cég viszi el a tejet. Az utánfutóba kerül a vegyes takarmány: gép keveri össze a szalmát, szénát, a silót, a napraforgótápot és a korpát. A szénát és a silót megtermeljük, a szalmát, gabonát, kukoricát, korpát meg kell vennünk. Az enyém a gazdaság juhos-kecskés-disznós része. A csutakosi legelőhely nem elég állatainknak, béreljük a Petőcs, a Lóré, a Tizenötös és a Nádasi legelőt a tanácstól. Az állat előtt állandó jelleggel ott az étel s a víz, akkor eszik, amikor akar. Sajnos tél van, a költség a nyárhoz viszonyítva duplájára nő, nem így követi a tej ára. Hiába, ebben a munkában nincs megállás! Egyszer mentem el külföldre kirándulni, s amikor hazajöttem, négy tehenem volt beteg. Ebből a fajta gazdálkodásból csak nagyon sok állattal, sok munkával lehet megélni. Nehézség az is, hogy a mezőgazdasági kifizetési ügynökségen keresztül csak minimális támogatás érkezik, mert Sepsiszentgyörgy nem hegyvidékként szerepel a kimutatásukban.


Kecsketejes vastehén
– Itt semmi sem megy kárba, a kecskék rágják a marhák tegnapról megmaradt keverékét! – mutatja Simon György. – Tudott, hogy a kecsketej értékesebb, egyre jobban keresik, de termékként így sem tudtam megfelelő áron értékesíteni. Így most tejként a brassói Olym­pusnak adom el, mert jobban megfizeti és kétnaponta el is jön érte, a hűtőtankban jól eláll, a felesleget pedig – ha van – a tehéntejjel együtt a Covalactnak adom. Tervezem, hogy létesítsek a városban egy kecsketejes vastehenet. A juhtejtermékek értékesítése sem könnyű, mert nagy a kínálat. Jövedelmező az emberek étrendje részeként az orda, és a savó a disznónevelésre.


Nicu: A juh az életöm!
Nicut, alias Giurgiu Nicut serdülőkorában Olaszteleken is­mertem meg. Marius bátyjával egyszer a Homoródalmási barlangot is megnézte, de szpeológus sohasem lett. Felmenői juhászok voltak, ő is azt szerette. A juhászat benne volt a vérében, pedig édesapja olaszteleki erdőmérnök, édesanyja tanítónő volt Baróton.
– Apám az erdészmérnöki hivatal főnöke volt, de közben halt meg a juhokért, tartott vagy háromszázat. Annak lett az áldozata – mondta –, mert az akkori kommunisták kikészítették. Megfogta Király Károlyt s társait pisztrángra halászni, s elészedte őket, mert nem volt engedélyük. Azok bépanaszolták, s Dincă erdészeti főnök apámat kidobta. Egy darabig a juhokkal járt. Osztán Boros felvette a bányához. Ma es őrzöm azt a fényképet, amin rajta van apám, maga is ott van, sze’ munkatársak voltak.
Nicu csak juhos környezetben érzi jól magát, azért szegődött éppen tíz esztendeje Simon mellé.
– Gyermekkorom óta ismerem Gyurikát, padtársak voltunk Baróton az iskolában. Onnan mentem  Kézdivásárhelyre, elvégeztem az állattenyésztési technikumot s állat-egészségügyisként is dolgoztam, mielőtt ide jöttem.
Nicu jó szakember, s munkája-bére fejében ő maga is juhos gazda lett főnöke mellett. Olaszteleki magyar pajtásaitól gyermekként elsajátította a legszebb erdővidéki ő-ző nyelvjárást, ír és olvas, s szépen beszél magyarul! Lehet, hogy öregségére szépen rendbe tett olaszteleki házában húzódik majd meg magányosan, merthogy legényember, s benne van 55. évében...
– Menni jól tudok – mondja –, egészség van... Curtea de Argeş mellől, Corbi-ról kilenc nap alatt 240 juhval gyalog hazáig jöttem. Az enyémek voltak. Kicsiből nem lehet megélni, a főnöknek több van, de a sokkal több a baj is!
– Nem hallom, hogy mit mondasz, úgy fognak a kutyák!
– Ide kell a kutya! Ni, tizenegy van. Juh nincs kutya és szamár nélkül! Én még egy juhásznál sem láttam sem medve-, sem pedig farkasbőrt! Kell a kutya. Szamaram is három van. Jártam át a Kárpátokon rövidítő utakon, juhokkal-szamarakkal vándoroltam a Havasalföldön. Ők hordják a cókmókomat, a csomagomat, én csak sétálok! Voltam még ezelőtt öt évet Fogaras földjén egy nagy gazdag mundrai juhos gazdánál. Juhokkal és szamarakkal vándoroltam bé Ploieşti-en belül, oda bé a Regátba. Az volt az igazi! Itt most két kasár van: külön a növendékek, külön az anyajuhok. Jó vastag az aljazás alattuk, mert hamarosan kezdenek fiazni. Az a jó, ha a bárány szárazba esik belé. Melegen kell feküdnie a juhnak, hogy ne vetéljen el. Mihelyt melegebb az idő, kevesebbet eszik, nincs szüksége annyi energiára. Mind sárga berke juh, alig van köztük egy-egy szálas. Erdővidéken elég szálas van Szőcs Antinál, sze’ maga ismeri, mert mester volt a bányánál. Erőst ismerem a juhok történetét. Ez a sárga balkáni fajta, a Dunán át hozták bé régen. Szereti ezt az éghajlatot, sok van belőle Kovászna megyében. Mi ezt megtartjuk, ezekhez ragaszkodunk. Szeretem őket, nem tudok megválni tőlük, csak akkor, amikor oda letesznek a mélybe. Most a sok uniós termék miatt, amiket béhoznak, minden, ami jó hazai, ki kell hogy vesszen. Nem kellene így járnunk a juhokkal is!
Nicu tisztában van a hazai helyzettel, a politikával is.
– Rossz irányba menetelünk – mondja. – A föld azé kellene legyen, aki megdolgozza. Nem kell beengedni a sok idegent az országba. Ezzel a kutya-tör­vénnyel a bukurestiek nem essze­ugrasztották-e a juhászokot a vadászokkal? Ez olyan, mint amikor a román a magyarral harcol... Hova vezet, jó nem származik belőle, sem haszon. Ebben az országban örökké azzal kezdjük, amivel bé kéne fejezni! Én, ha időm van, nézem a TVR1-et, s olvasom a magikét az újságot, az nekem elég.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2016-03-03: Család - Puskás Attila:

Emléktöredékek 25. (Vidám húszévesek)

A mindenkori egyetem a középiskola szorításából kikerülő, lassan önmagára ébredt egyetemi polgárt alakít ki. Végre azt tanul, amit szeret és aminek birtokában elképzeli jövőbeni életét. Túl azon, hogy többségük jó kedvvel tanul és tudatosan készül a tanári vagy kutatói pályára, azzal is megajándékozza a fiatalt, hogy szemét, fülét és értelmét a művészetek, a koncertek és a színházi előadások felé irányítja.
2016-03-03: Belföld - :

Nem marad el a székely szabadság napja

Marosvásárhely polgármestere fellebbezett a bírósági ítélet ellen, mely őt a székely szabadság napja rendezvényeinek tudomásulvételére kötelezte, de a tömegrendezvény időpontja előtt nem születhet már jogerős ítélet az ügyben – jelentette be Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke tegnapi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján.