Kányádi Sándor: Réce-mese

2016. március 5., szombat, Kiscimbora

Egyszer egy kislány egy elárvult récefiókát talált a városszéli szittyós-nádas réten. Megörült neki. Hazavitte. Elhatározta, hogy fölneveli. Jó meleg fészket készített egy kivénhedt kalapba: tetszett is a fáradt kis tityegő-totyogónak, mert mindjárt el is szenderedett. A kislány meg azon töprengett, hogy mit is adhatna neki enni, amikor felébred.

  • Czegő Ábel, Sepsiszentgyörgy
    Czegő Ábel, Sepsiszentgyörgy

 

Kenyeret morzsált, kukoricalisztből kevertet kavart. Még egy nagy keserűlapuval meg is terített. De a kis récefi rá se nézett a morzsára, a kevertre, a tejet meg – mert azt is öntött egy műanyag csészécskébe a kislány –, a tejet egyetlen tapsintással kiborította a kis ügyetlen. És csak sipogott-sápogott a boldogtalanja. Neki-nekiszaladt a konyha sarkának, aztán egy hirtelen fordulattal oldalt vagy visszafelé vette az irányt.
A kislány nem tudta, mitévő legyen.
Szerencsére átjött a szomszéd bácsi, aki vadász-madarász ember volt.
– Hát te hol szerezted ezt a vadrécefiókát?
– Vadréce? – ámult el a kislány. S elmondta, hol találta, és azt is elpanaszolta, hogy nem akar enni, mind csak szaladgál meg sipog-sápog a szegény árva.
– Hozz egy kis teknőt vagy mosdótálat, s ki az udvarra! – mondta a szomszéd bácsi.
Hozta a kislány a teknőt. Vizet engedett bele. S a kis vadrécefiókát a vízre ültették.
– Hát legyet tudsz-e fogni?
– Megpróbálok – mondta a kislány bizonytalanul.
– Így kell azt, ni! – kapott el egy éppen arra tévedt legyet a bácsi, és bedobta a vízbe. A récefióka egy szempillantás alatt bekapta. – Így kell ezt, kislányom, kényes kismadár ez, nem eszik mást, csak amit a rokonsága s ősei szoktak: legyet, szúnyogot meg ehhez hasonlókat.
Meg is indult a légyvadászat, az egész család, még a nagymama is mind legyek után kémlelt. Aztán az utca minden gyereke is. Nem tudták olyan gyorsan fogdosni, hogy Tihamér, mert közben nevet is adtak a kis kényes-igényes ínyencnek, nem tudtak annyi legyet fogni, amennyi Tihamérnak elég lett volna. Darát, kevertet is szórtak a vízbe, amit lassan, a legyek ritkultával kezdett megszokni.
Így élt Tihamér, s őszre olyan tekintélyes, fényes, színes tollazatú legénnyé gyarapodott, hogy csak úgy hullámzott a víz a kis teknőben, mert hiába szereztek neki társakat, szép pekingi fajtájú kacsafiakat, akikkel jóban is volt, kosztozni továbbra is csak a vízben volt hajlandó. De ettől a szokásától eltekintve egészen háziasult. Még a kacsák nyelvét is megtanulta. Békésen trécselt velük, de ha felbosszantották, vágott a csőre, mint a villám, s a maga vízimadárnyelvén kiabált. És egyre érzékenyebb lett, egyre sűrűbben sértődött meg és kiabált. És olyan magasra felröppent, hogy a házikacsa-rokonság még álmában sem tudott volna olyan magasra szállni.
– Ki kell vágni a szárnyából – tanácsolta a szomszéd bácsi. – Ki kell vágni, ha meg akarod tartani.
De a kislánynak nem volt szíve, hogy kivágjon Tihamér fényes szárnyából.
– Hová repülne? Nem hagy el minket – vigasztalta magát a kislány.
Aztán egy őszi este Tihamér nagyon kezdte nyújtogatni a nyakát. Már csak a maga vízimadárnyelvén mondta, amit mondani akart, és figyelt, figyelte az eget, ahonnan nagy messze földről vonuló vadrécék hangja hallatszott alig hallhatóan. De Tihamér hallotta, jól hallotta, és válaszolt is. És egy hirtelen suhanással már fönn is volt, körözött egyet a ház fölött köszönetképpen, s mondott is valamit, talán éppen a kislánynak. Aztán eltűnt a szemük elől. Bevegyült a szabad égen szálló szabad testvérek seregébe.
A házi kacsák csak pillogtak, s elnehezülten totyogtak az ól felé. A kislány meg sírdogált, de aztán arra gondolt, tavasszal majd csak visszajön, s talán éppen ő hozza meg a tavaszt.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 513
szavazógép
2016-03-05: Kiscimbora - :

Naphívogatók (magyar népköltés)

Jöjj ki, napocska,
itt apád, itt anyád,
sót törünk, borsot törünk,
tökkel harangozunk!
2016-03-05: Kiscimbora - :

Benedek Elek: Bőrig ázva (Öcsike nadselű gondolatai és csínytevései)

Bizonyosan emlékeztek, hogy nyá­ron Stánci néni is ellátogatott nagyapóékhoz, és akár hiszitek, akár nem (márpedig irgum-burgum, elhiggyétek, amit nagyapó mond!), Stánci néni véleménye egészen megváltozott Öcsikéről. Ez a hihetetlennek tetsző esemény akkor történt, amikor Öcsike és Pufi, Stánci néni kedvenc kutyuskája közt az örökharagból örökbéke lett.