Amikor az 1960-as évben először mentem ellenőrzésre ezen intézményhez (közegészségügyi főorvos-főfelügyelői és környezetvédelmi bizottsági titkár minőségben), akkor jelent meg magyar fordításban Thomas Mann Varázshegy című monumentális regénye, mely a XIX. század elején játszódik a davosi tüdőszanatóriumban. Természetesen, nem arra számítottam, hogy azt látom majd, amit Thomas Mann leírt a davosi tüdőszanatóriumról, de értékeltem, hogy a torjai tüdőszanatóriumban a tébécés betegeket kiváló szaktudással kezelik. Volt évfolyamtársam, dr. Kurtyán László jó nevű sebészek mellett (dr. Galan, dr. Dochter) képezte magát, sikeres műtéteket végzett, melyek abban az időben újdonságnak számítottak Európa-szerte, s melyek csak az újabban megjelent antibiotikumok (streptomicin) és az ő korai halála (1959. 06. 24.) után szűntek meg. Ott dolgozott dr. Nagy László és dr. Borsay László is, utóbbi neje gyógyszerésznő volt, s ugyancsak ott dolgozott mint beutalt és kezelt beteg Bányay László sepsiszentgyörgyi mikós tanár, a szanatórium könyvtárosa.
A tuberkulózis – rövid nevén TBC, tüdővész, tüdőbaj, gümőkor, szárazbetegség – a tuberkulózis baktérium (mycobacterium tuberculosis) okozta gyógyítható, fertőző betegség, amely széles körű elterjedése miatt népbetegségnek is számított. Leginkább a beteg köhögése terjeszti cseppfertőzés formájában. Leggyakoribb formája a tüdők megbetegedése, de a többi szerv TBC-je is előfordul. Nem ritkán a tehenek TBC-je okoz fertőzést a forralatlan tej útján. Lassú, alattomos lefolyása kedvez a fertőzés terjedésének. Rendszeres szűrővizsgálatokkal lehet küzdeni ellene. A gyermekek védekező képességének növelésére védőoltás szolgál: BCG (Bacil-Calmette Guerin).
Robert Koch (1843–1910) német bakteriológus fedezte fel a betegség kórokozóját, amelyért 1905-ben Nobel-díjat kapott, azóta Koch bacilusnak is nevezik a TBC-bacilust. Louis Pasteur (1822–1895) nagy francia természettudósról nevezték el a pasztörizálás eljárást, mely a mikroorganizmusoktól való mentességet biztosította. A tej pasztörizálása kötelezővé vált a TBC megelőzésében. A múlt századig sokan haltak meg ,,száraz betegségben”, mely addig gyógyíthatatlan volt. Egyes feltevések szerint Kőrösi Csoma Sándor is ezért halt meg Dardzsilingben, továbbá gróf Mikó Imre egyik gyermeke és Horthy Miklós kormányzó második lánya (Paulette) is 1940-ben!
A torjai tüdőszanatórium Trianon után, 1928-ban a román állam védnöksége és terve szerint épült egy csodálatos, gyönyörű helyen, a bálványosi hágón, 940 méter tengerszint fölötti magasságban, a Bodoki-, Csomád-, Torja-hegység találkozásánál, az Olt és Feketeügy vízválasztóján. A vidék mélyében a vulkanikus kőzetekből feltörő szén-dioxid és kénhidrogén sok ásványvízforrást képezett, melyek ivókúra, száraz gázfürdők (mofetták, gőzlők) formájában gyógytényezők. Emellett ott a csend, a negatív ionokban gazdag, ózondús levegő, a környék természeti szépségekben bővelkedő hely. Egyik nevezetessége a torjai büdös barlang, Európa legnagyobb természetes mofettája a Büdös-hegy oldalában, a Gyilkos-barlang, Medve-barlang, Timsós-barlang, Madártemető, az álomszép Buffogó borvizes láp a védetté nyilvánított övezetben, mely a szanatóriumhoz közel fekszik, s ahol több ritka növény és mohafaj él. Kissé távolabb található a szemvíz, mellette néhány fürdőmedence, melyek vizében szabad kénsavat mutattak ki, majd a timsót tartalmazó Apor lányok feredője és a Halál-völgy, ahol olyan gazdagon tör fel a szén-dioxid, hogy nem él növényzet. Említsük még meg azt is, hogy nincs messze Bálványosfürdő, a Bálványos vára, a Szent Anna-tó és a Mohos.
Erre a szép helyre építették fel a tüdőszanatóriumot. Maga az épület szép, impozáns, négyemeletes, 300 betegágyas, 120 orvos, egészségügyi és kisegítő személyzet dolgozott itt. De az itt keletkező szennyvíz korszerű eltávolítását, fertőtlenítését nem oldották meg, belevezették a lejjebb eredő Torja patakába, melynek hozama jóval csekélyebb – 56 ezer liter naponta –, mint a beleömlő, súlyosan fertőzött szennylé, amelynek mennyisége 183 ezer liter naponta. Nem végezték helyesen a betegágytól származó patológiás anyag (széklet, vizelet, köpet stb.) fertőtlenítését sem. A beutalt tébécés betegek bejárták az egész környéket, befertőzték a borvízforrásokat (köpüs borvizeket), fürdőmedencéket, Bálványosfürdőn együtt ittak-ettek a turistákkal. Előfordult, hogy az alföldről (pl. Olténia) érkezett beteg a magaslaton tüdővérzést kapott, és rögtön haza kellett küldeni. 1940 és 1945 között a magyar állam nem használta szanatóriumnak, az intézményt bezárták.
Amikor láttuk, hogy a szanatórium igazgató-főorvosa, dr. Teodorescu nem oldja meg a szennyvíz kezelését, elkezdtük bakteriológiailag is ellenőrizni a szennyvizet és a Torja-patak vizét modern laboratóriumi vizsgálatok révén. Tíz éven át, 1967 és 1977 között évente többször két asszisztens (Demeter Jakab és Görgényi József) próbákat hozott be hűtőládákban, melyeket dr. Nemes Gertrud bakteriológus orvosnő és dr. Despina Eustafievici főorvosnő korszerű eljárással megvizsgált. A kitenyészett, izolált TBC-törzseket tengeri­malacokba és kísérleti nyulakba oltották, melyek elpusztultak; ezt a sepsiszentgyörgyi egyesített kórház prosectura histopatológiai laboratóriuma és dr. Török Zoltán kórbonctanász orvos is tuberkulózis eredetűnek találta.
A Torja patakában, Bálványosfürdőn és a torjai kollektív gazdaság melletti próbákból kimutattuk a virulens Koch-bacilust. Az utolsó pontnál, Kézdivásárhely előtt nem találtunk TBC-kórokozót. Megjegyezzük, hogy a kézdivásárhelyi kórházi laboratórium is vizsgálta a szennyvizet és Torja patakát: dr. Szabó Zoltán és dr. Szabó Sára bakteriológus orvosok és Nagy László vegyész.
Összesítve: Koch-bacilust kaptunk a kezeletlen szennyvíz 95 százalékában, a rosszul kezelt szennyvíz 70 százalékában és a Torja-patak vize 40 százalékában. Ezen eredményeket személyesen megmutattam az akkori első alelnök Dragoş Jánosnak, a megyei mezőgazdasági igazgatóság vezérigazgatójának, dr. Veres Lászlónak és dr. Negrea főállatorvosnak, figyelmeztetve arra, hogy a torjai élenjáró kollektív gazdaság szarvasmarhái a Torja patakából isznak. A két utóbbi dr. Teodorescu szanatóriumi igazgató pártjára állva azt felelte: az emberi TBC-bacilus az állatokra nem veszélyes! Kétségbe vonták laboratóriumunk megbízható szakvizsgálatát is.
Először 1968. június 22-én, a torjai TBC-szanatóriumban rendezett tudományos ülésszakon adtunk elő dolgozatot, melyben világosan rámutattunk a szanatórium erősen szennyező voltára, mivel a szennyvíz kezelése nem megfelelő. Tervezési és működési hibák is adódtak. Mechanikai volt az Imhoff ülepítő, biológiai a toronybioszűrő, korszerűtlen a fertőtlenítés klórmeszes hordóból. A dolgozatunkban javaslatokat is tettünk, román nyelven adtuk elő, írásban is leadtuk a frissen alakult Kovászna megyei orvostudományi társaság egyesületének.
Ugyancsak tudományos dolgozatot adtam elő 1978. május 27-én Árkoson az agronómus-házban (Szentkereszty-kastély), az általam rendezett országos Vízszennyeződés és közegészségünk nevű tudományos ülésen, ahol jelen voltak Bukarestből az egészségügyi minisztérium, a közegészségtani intézet vezetősége, Iaşi, Kolozsvár, Marosvásárhely, Buzău, Galac, Dicsőszentmárton, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy orvosprofesszorai, vegyészek, mérnökök, igazgatók, újságírók. Dolgozatunkat román nyelven adtuk elő, felhasználva magyarországi (dr. Szőts Dániel), német, angol és francia (dr. Nemes Gertrud), román (dr. Despina Eustafievici) tudományos közléseket is.
Látván, hogy figyelmeztetésünk megértésre nem talál, a laboratóriumi eredményeket átadtam Nagy Ferdinánd akkori megyei első titkárnak, Kovászna megye néptanácsa elnökének – akinek megértését ezúttal is köszönöm –, ő eljuttatta Bukarestbe az egészségügyi minisztériumnak, és nem sok idő után az egészségügyi minisztériumból (dr. Petre Ciobanu) felszólítást kaptam, hogy zárjam be a torjai TBC-szanatóriumot. Hivatalos értesítést küldtem a szanatórium igazgatójának, mely szerint visszavontam az intézmény egészségügyi működési engedélyét.
A szanatórium megszűnéséhez hozzájárult az is, hogy a torjai kollektív gazdaság szarvasmarha-állományában közel száz tehén megbetegedett, az állatorvosok szerint szarvasmarha-tüdővészben. Ezeket mészárszékben levágták, de hat tehén elpusztult, a halál okáról nem tudósítottak. A 4000 lakosú szép, nagy Torja község – melyen 8 km-en át folyik a patak – lakói megijedtek, mert a patak vizét használták háztartási célokra (főzés, mosogatás, mosdás stb). A gyerekek pedig abban fürödtek, sőt ittak is, ahol nem volt kút.
Előírtam, hogy két évig nem szabad az épületet semmire sem használni, a vakolatot le kell verni teljesen, szanálni kell a környezetet, a borvízforrásokat ki kell takarítani és higiénikusan befoglalni.
Így az 1989-es romániai rendszerváltást követő alapvető változásokkal a torjai Büdös romjain épült és korszerűsített Hotel Best Western Bálványos Gyógyszálló megnyithatta kapuját.