Kányádi Sándor: A kökösi hídon

2016. március 12., szombat, História

Lassított a vonat a kökösi hídon.
Jődögélt mögöttünk szaporán az alkony,
poros köpönyegét félvállra hajítva
föl is kapaszkodott a hátsó kocsira.

Lenn a Feketeügy feketén csillogott,
békességes esti harangszót ringatott.
Szívem köré apró, fényes tüzek gyúltak:
kerestem a parton, kerestem a múltat.

Béhunytam a szemem, hátha úgy meglátnám
Gábor Áron mestert szürke paripáján.
Prázsmár felől szörnyű por és füst kavargott,
s dörögtek a hídfőn a székely harangok.

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2016-03-12 00:00 Cikk megjelenítése: 6392 Olvasóink értékelése: 0.03 Szavazatok száma: 38

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2016-03-12: História - :

Tamási Áron: Hit a harcban, remény a bajban (Részlet a Hazai tükör regényből)

Kicsi megmelegedés után atyám indította el a szót, szerencsétlen állapotnak nevezvén, amit látott és tapasztalt; s annak okául azt rótta fel, hogy elsősorban nem jó a politika, mert a románokkal egyezségre kellett volna lépni; másodszor nem valóságos a magyarok egyezése, mert ki emez s ki amaz dolog miatt gondolja a harcot; harmadszor pedig nem jó a katonai vezérlet, mert sokan vezérkednek s gyakran egymás ellen.

Következő írásunk

2016-03-12: Kiscimbora - :

A katona meg a szabólegény

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy katona. Ez a katona erősen szerette a boritalt. De elnézték ezt a gyöngeségét, mert máskülönben olyan vitéz ember volt, hogy nem volt párja az egész ármádiában. Volt is annyi monétája, hogy nem fért a mellén. De pénze is volt annyi, hogy szinte fölvetette. Ez a király is adott neki ajándékot, meg az is, meg mindenki a vitézségéért.