Az utóbbi években kezdtek hadat üzenni a gólyafészkeknek Háromszéken. Vannak, akik a sepsiszentgyörgyi Rara Avis Egyesülethez fordulnak, hogy vegye le a gólyafészket; legtöbb esetben arra hivatkoznak, hogy házat vásároltak falun, felújították, majd rádöbbentek, hogy a gólya, amely emberemlékezet óta ott fészkel a környéken, piszkít.
Pákéban egy gólyafészket a fészektartó állvánnyal együtt eltávolítottak, helyére pedig – a villanyoszlop tetejére – akadályt szereltek, hogy a gólya még leszállni se tudjon, mikor hazaérkezik – oda, ahol az otthona, a fészke volt, ahol a tavaly öt fiókát nevelt fel. Felháborító! Az esetet egyesületünk a környezetvédelmi felügyelőség figyelmébe ajánlotta.
A fehér gólya fokozottan védett, Európa-szerte veszélyeztetett faj, ezért a hazai jogszabály mellett több nemzetközi egyezmény is védi. Szerepel az EU madárvédelmi irányelvének I. számú mellékletében, valamint az élőhelyeket, és a vonuló fajokat védő berni és a bonni egyezmények függelékeiben, aminek megszegése szabálysértésnek, de bűncselekménynek is minősülhet, és három hónaptól egy évig terjedő börtönbüntetéssel járhat, vagy súlyos pénzbírságot vonhat maga után. Nem beszélve arról, hogy megosztja a falu lakosságát.
Reméljük, hogy Pákéban békés kimenetele lesz az ügynek, és a fészektartó állvány a legrövidebb időn belül visszakerül eredeti helyére.
Március 23-án kimentem Gidófalvára, mert tudtam, hogy ott (is) épp a bejárati kapunál van a gólyafészek. Megérdeklődtem, hogyan viszonyulnak a gólyákhoz és a fészkük alatt keletkező piszokhoz. A tulajdonos Albert Hajnal a következő választ adta:
„Évtizedek óta itt van a fészek, szeretjük a természetet, a madarakat, nagy öröm, mikor a gólyák hazaérkeznek. Az idén március 20-án jött meg az egyik. A fészek a kapu bejárata fölött van, takarítom a kaput, és seprem a kapu elejét, de ha nem lenne gólyafészek, akkor is tisztán kellene tartanom a házam elejét, nem igaz? Majorságom van, azt is gondozni kell, most nehezebb, mert a férjem meghalt és a két lányom elköltözött, de a gólyafészket nem vetetném le: megszoktuk, szeretjük, a miénk, és ha a gólyák itt szeretik nálunk, akkor, míg itthon vannak, takarítunk utánuk is.”
KELEMEN LÁSZLÓ,
Rara Avis Egyesület