Nagyszombat, 2016

2016. március 26., szombat, Máról holnapra
Demeter J. Ildikó

Ez még a gyász napja, a sírásé, a végtisztességé. Milyen különös, hogy ma valóságosan is gyászol és temet Európa és a keresztény világ – nem csupán a terrorista merényletek áldozatainak hozzátartozói, és talán nem önmagukban az ártatlanul megölt embertársakat, hanem valami olyant is, ami mindannyiunké.

Mindjárt kétezer éve tudjuk, hogy van feltámadás, de az idén valahogy kevésbé örömteli az ünnepre való készülődés: fél szemmel, fél füllel, fél lélekkel mindenki a híreket lesi, a tojás nem olyan piros, a kalács nem olyan édes, egy-két családtag úton van, épségéért fohászkodik most az is, aki amúgy messze elkerüli a templomot. Legmegbízhatóbb segítségnek az ima tűnik, megint...
Szomorú, ami Brüsszelben – és korábban Párizsban, Madridban, Londonban vagy megannyi más városban – történt. Ijesztő, hogy a csúcstechnológiával és állítólag jól képzett szakemberekkel felszerelt nyugati hatóságokat olyan könnyű kijátszani. Az sem megnyugtató, hogy – egy tegnapi hír szerint – Romániában is lehetnek támogatói az Iszlám Államnak, de ők szabadon mászkálnak, miközben néhány petárda miatt sem karácsonykor, sem húsvétkor nem lehet gyermekei mellett egy kézdivásárhelyi családapa. Nem igazi ünnep az, ahonnan valaki hiányzik, akár ideiglenesen is.
Mikor a gyűlölet öl, rombol és pusztít, nehéz arra gondolni, hogy valamikor régen egy szakállas fiatalember szeretetet hirdetett, habár láthatjuk, hogy csak így lehet élni, legalábbis lélekkel megáldott emberhez méltó módon. Mégis, mennyi haragot gyűjtöttünk mi is, mennyi jogosnak érzett mérget, indulatot zúdítottunk szeretteink vagy az utunkba kerülő eladó, járművezető nyakába, aki talán nem volt egészen vétlen, de hát mi sem vagyunk mindig azok. Mi lenne velünk megbocsátás nélkül? Gondoljunk el egy olyan ebédet, ahol minden résztvevő a sérelmeit vagy fájdalmait tálalja ki: van hozzá kedvünk? Próbáljuk inkább a mosolygósat: a szétesett ételen is jobb nevetni, mint dühöngeni, nem olyan nagy baj az. A friss locsolóversek között biztosan akad robbantós is, de inkább tréfa legyen, mint rettegés vagy bosszúért kiáltó hetvenkedés. Egy kultúra, egy keresztény értékrend képviselői vagyunk, és üzenet az is, ha derűsen töltjük a húsvétot: jele, hogy nem győz le minket a gyűlölet, a vaktában gyilkoló fegyveres eszme.
Nagyszombat után húsvétkor a feltámadást ünnepeljük, ez mindig reményt ad. Szükségünk is van rá.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 611
szavazógép
2016-03-26: Közélet - Szekeres Attila:

Maratoni tojásírás

Másodszor szervezett maratoni tojásírást a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány. Tegnap délelőtt 10 órától ma hajnali 5 óráig tartott a folyamatos tojásírás. A Míves Házban két teremben folyt a tojásművészet. Ottjártunkkor, este 8-kor ötvenöten szorgoskodtak az alapítvány emeleti műhe­lyében, hatvanöten a földszinti kiállítóteremben. Addig összesen 284-en jelentkeztek, s még érkeztek az újabb tojásírni óhajtók. A szám már meghaladja a tavalyi, 24 óra alatti 225-ös résztvevőszámot. A kiállítóteremben megtekinthetőek voltak a kézdivásárhelyi Opra Etelka írott tojásai, félezer darab.
2016-03-26: Világfigyelő - :

Elhunyt Pozsgay Imre

Életének nyolcvanharmadik évében tegnap elhunyt Pozsgay Imre volt államminiszter, egyetemi tanár.
Pozsgay Imre 1933. november 26-án született Kónyban. Diplomáját 1957-ben szerezte a budapesti Lenin Intézet történelem–maxizmus–leninizmus tanári szakán. 1969-ben megkapta a filozófiai–szociológiai tudományok kandidátusa címet. Egy évig az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályán sajtó-alosztályvezető, majd 1971–75 között a Társadalmi Szemle főszerkesztő-helyettese volt.