1976–80-ig kulturális, 1980–82-ig művelődési miniszterként dolgozott. 1982 júniusától 1988 júliusáig volt a Hazafias Népfront főtitkára. 1988 júniusában államminiszterként ismét a kormány tagja lett, ahol 1990 májusáig dolgozott. 1991 óta a Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi tanára volt. Országgyűlési képviselő 1983-ban lett. 1950–56-ig az MDP, 1956–89 között az MSZMP, 1989 októberétől 1990 novemberéig az MSZP tagja.
1987 szeptemberében részt vett a lakiteleki találkozón. 1989 januárjában a pártvezetők közül elsőként az 1956-os forradalmat népfelkelésnek nevezte. 1989 augusztusában ott volt a soproni páneurópai pikniken, amelynek keretében több száz keletnémet jutott ki Nyugatra.
2006-ban megkapta a Magyar Szabadság Napja Díjat, 2010-ben az emberi jogokért való erőszakmentes kiállást elismerő kitüntetést, a Hildebrandt-érmet, 2015-ben a Petőfi-emléklap a helytállásért kitüntetést vehette át. Ugyancsak 2015-ben Szent István-díjat kapott a Szent István Alapítványtól az összmagyarság érdekében végzett kiemelkedő jelentőségű tevékenységéért.
A Kormányzati Tájékoztatási Központ közölte, Pozsgay Imrének vitathatatlan szerepe volt a rendszerváltásban, a kommunista és szocialista pártban betöltött jelentős szerepe ellenére mindig fontosnak tartotta az ország és a magyar emberek sorsát. Amikor egy nemzeti ügy szólította, félre tudta tenni a pártpolitikát, másokkal együtt részt vett Magyarország alaptörvényének kidolgozásában is. A Kereszténydemokrata Néppárt szerint Pozsgay Imre felismerte a szocialista–kommunista rezsim hibáit, és mert új utakon haladni.