Úgy tűnhet, egyrészt aggasztó jelenséggel állunk szemben, viszont pozitívum, hogy elviekben a munkanélküliség csökkenéséről beszélhetünk. De, mint minden kevésbé átfogó statisztikákra alapuló megállapítással, úgy ennek kapcsán sem árt szkeptikusnak lenni.
A februári hivatali adatok ugyanis több mint 4800 állástalant mutatnak, és noha a fél évig folyósított munkanélküli-segélyben mindössze 680-an részesülnek, az általános megyei helyzetben valójában nem állt be számottevő változás. Háromszéken évek óta stabilan ötezer körüli az állástalanok száma, a valós gondot az a nagyjából négyezerre tehető ember jelenti, akik – amint azt az ügynökségnél is csendesen elismerik – mostanra már reménytelen esetté váltak. Magyarán inkább választják a szociális háló nyújtotta biztos előnyöket – lásd szociális segély, gyermekek után járó támogatás, élelmiszersegély –, semhogy a sokkal bizonytalanabb munkapiacra lépjenek. Ők azok, akik számára – legalábbis a tapasztalat azt mutatja – szinte lehetetlen olyan segítő megoldással szolgálni, amit elfogadnának, legyen az képzés, állásbörze, közvetlen állásszerzés vagy átszabott közmunka. Ezek után talán nem is kell csodálkozni, hogy a statisztikák torz helyzetet mutatnak: egymás közvetlen szomszédságában fekvő települések között szakadéknyi különbség tátong az állástalanok aránya szempontjából, míg az egyikben lassan nyoma sincs munkanélkülieknek, a másik oldalon a lakosság ötöde hosszabb ideje nem dolgozik. És most csak a nyilvántartottakról beszélünk, hiszen a háztartásbeliek, kisebb-nagyobb napszámból éldegélők sehol nem szerepelnek a foglalkoztatottsági lajstromokban – pedig vidékünkön nem is olyan ritka az ilyen.
Mindezek alapján, amint azt Kelemen Tibor is megjegyezte, a megyére – igen kevés sajátos helyzetet leszámítva, például a Kommandóét – igaz lehet a kijelentés, hogy csak az nem talál állást, aki nem akar – ezzel párhuzamosan azonban az is, hogy a papíron jól mutató öt százalék körüli munkanélküliségi arány igen óvatosan kezelendő, hiszen csak azt tükrözi, hogy a reális foglalkoztatottság – azaz a stabil munkahellyel rendelkezők, adózók, a különböző társadalmi alapokhoz hozzájárulók mutatója – milyen szinten áll. Gazdasági szempontból pedig ez utóbbi a meghatározó.
Az első megállapításhoz pedig hadd tegyük még hozzá: munkahely valóban kerülhet, de hogy ez mit jelent a munkavállaló megélhetése szempontjából, arról az ügynökségi adatok ritkán beszélnek. Sokak számára biztosan ismerős az elsősorban a külföldi tulajdonú háromszéki munkáltatók által használt mágikus mondat, versenyképes bérezést biztosítanak. Érdekes módon ezek az akár napi tizenkét óra megfeszített munkaért kapott csodafizetések húsz kilométerrel odébb sokszor már csak bagóra elegendőek, amint azt az országos elemzésekben is nemegyszer megállapítják, kullogónak hozva ki Háromszéket a bérek nagyságának rangsorában. Ráadásként egyes Brassóban is jelen lévő munkáltatók odaát már nem fukarkodnak annyira a pénzzel.