A bukaresti Ion Mincu Egyetemen belsőépítészetet tanuló Szonda Hanna tegnap sajtótájékoztatón közölte: diplomadolgozata az egykori kommunista művelődési házak mai igényekhez való alakításáról szól, és azt szeretné elérni, hogy ne csak érzelmi szempontok, a volt rendszerhez való viszonyulás alapján ítéljék meg ezeket az épületeket, hanem ismerjék fel építészeti értéküket is. Elmondta: a nyolcvanas-kilencvenes években született nemzedék nem utasítja el olyan hevesen a szocializmus építészetét, mint az idősebbek, ő maga is úgy véli, hogy ez is múltunkhoz tartozik, amit vállalni kell. A köznyelvben csak nagy kultúrházként emlegetett épületnek is vannak erényei, és szakszerű korszerűsítésével értékes közösségi intézménye lehetne a városnak – vélekedett. Ötleteket keresve írt a sepsiszentgyörgyi Debate vitaklub Facebook-oldalára, és 350 választ kapott, amiből 90-ben konkrét javaslatokat is megfogalmaztak, például egy előadás alatti gyermekmegőrző helyiségre és a zöldtető kialakítására. A téma váratlan népszerűsége miatt szervezik meg a kerekasztal-beszélgetést, ahol bizonyára az ingatlan jogi helyzete is szóba kerül majd.
A nyolcvanas években még igen sok rangos előadásnak és rendezvénynek helyet adó szakszervezeti kultúrház többévi hanyatlás után 2012-ben zárt be, a fűtés és az áramszolgáltatás is megszűnt benne; ingatlanadót már azelőtt sem fizettek a városnak, amely 2011-ben kérte a már egymillió lejhez közelítő hátralék végrehajtását, mind­eddig eredménytelenül. Sepsiszentgyörgy önkormányzata átvenné az épületet, de a vonatkozó törvény egyre késik, noha hasonló – tulajdonjogilag rendezetlen – helyzetű művelődési hajlék minden megyében van. Ha azonban sokáig várnak vele, már csak romokról rendelkezhetnek – figyelmeztetett Mădălin Guruianu, aki a vitaestet szervező Ecou Ifjúsági Egyesület nevében méltatta a kezdeményezést, és kifejezte reményét, hogy talán így sikerül ráirányítani a politikai döntéshozók figyelmét is az elhanyagolt kérdésre.